Szentírás-magyarázat

Amíg nem késő...

Évközi 26. vasárnap - Lk 16,19-31

A mai vasárnap példabeszédének nincs bevezetése, Jézus egyenesen rátér a szereplők bemutatására. A gazdagnak nincs neve, ő bárki, akárki; azaz a címzett minden gazdag. Előkelő, finom ruhát nemcsak magas rangúak (Esz l,6) viseltek, ilyennel látja el háznépét a derék asszony is (Péld 31,21). Az nem megbotránkoztató, hogy valaki ünnepek alkalmával így öltözködik, de aki mindennap ezt teszi, az hivalkodik gazdagságával, mert bíbor-patyolat öltözéke státusszimbólummá vált. Vigadozni ünnepeken, kiemelkedő családi alkalmakon - mint például a tékozló fiú hazatérésekor (Lk 15,23-29) - az öröm megnyilatkozása, itt azonban ez állandó életmódot jelöl. Jézus először a gazdagot mutatja be, mert ő a főszereplő (a megszólított), a szegény a gazdaghoz viszonyítva csak mellékalak, mint az irgalmas szamaritánus történetében a félholt az úton elhaladókkal szemben. A gazdagnak nincs neve, a szegénynek viszont van: Lázár, amely az Eleazar (Isten segít) lerövidített formája. Jézusnak ez az egyedüli példabeszéde, amelyben az egyik szereplőnek személyneve van, valószínűleg ennek jelentése miatt. Isten a Lázár(ok) Istene, aki "az éhezőket jóllakatta, de a gazdagokat üres kézzel küldte el" (Lk 1,53). Ezt a szegényt odavetették a gazdag kapujához. Elfekélyesedett sebeit kóbor kutyák nyaldosták, éhségét a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal szerette volna csillapítani, mint ahogyan a tékozló fiú a sertések eledelével is jóllakott volna. Nem is húzta soká, a halál véget vetett szenvedéseinek. Lázárt az angyalok elviszik Ábrahám kebelére.

A gazdag is meghalt. Jézus csak róla mondja, hogy eltemették, ami arra is vonatkozik, hogy vége a fényűző életnek, mint ahogyan az oktalan gazdag sem használhatja megépített csűreit (Lk 12,18-21). Az alvilágba jutott gazdag felemelte szemét. Ránézett Lázárra: akire földi életében nem nézett le, arra most fel kell tekintenie. Eközben Ábrahámhoz folyamodik, akitől, mint gyermeke, kér segítséget. Arra van rászorulva, amit ő földi életében nem adott meg a rászorulónak. Most egy csepp víz is enyhülést adna, mint ahogyan egy falat (morzsa) kenyérrel is beérte volna Lázár. Ezt a falatot a gazdag nem nyújtotta le neki, most pedig egy cseppnyi vizet sem vehet át tőle. Ábrahám válaszában - "neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz" - különös az érvelés: nincs szó Lázár erényeiről, de a gazdag bűnéről sem. A bűnt meg lehet magyarázni, vele szemben jó cselekedetekre lehet hivatkozni, a leélt élet azonban lezárt tény, amelyet nem lehet meg nem történtté tenni. Jézus ebbe a halál utáni helyzetbe állítja be hallgatóit, hogy ebből a "most"-ból nézzenek vissza földi életükre.

A gazdag másodszor fordul kéréssel Ábrahámhoz: Lázár menjen vissza az atyai házhoz, és tegyen tanúságot arról, amit a halál után tapasztalt. Ábrahám nem arra hivatkozik, hogy a feltámadás lehetetlen, hanem Mózesre és a prófétákra. A gazdag viszont azt véli, hogy Lázár feltámadása meggyőzőbb, mint Mózes és a próféták írásaira hallgatni. Ábrahám szerint viszont, ha az utóbbiakra nem hallgatnak, a holtak közül föltámadtakra sem hallgatnak. Az öt testvér életében nem fog semmi rendkívüli történni, de hiába is történnék; a legrendkívülibb az, ami a legismertebb: hallgatni az írásokra, meggyőződni és engedelmeskedni, azaz könyörülni a szegényeken. A történet hirtelen abbamarad, hogy bennünk folytatódjék - amíg nem késő.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu