|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Nincs vége... Mi, keresztények és papjaink felfedeztük, hogy kimehetünk az utcára, megszólíthatjuk az embereket. Már ez is nagy eredménye volna a városmissziónak. De ennél jóval többről van szó! Tanúságot tehettünk arról az örömről, mely nem a fogyasztás gyümölcse, és nem téveszthető össze a puszta élvezettel. Budapest utcáin az apróbb-nagyobb igazi örömöket hirdettük, az önzetlen, másoknak odaadott élet örömeit. Nem valamiféle "természeti törvény" ugyanis az emberek elidegenedése Krisztustól. Megízlelhettük, hogy felkelthető az emberek érdeklődése. Természetesen egy hét nem okozhatott látványos fordulatot a városlakók életében. Nem is statisztikai eredményekre törekedett a misszió. Egyházközségeink életében talán könnyebb felmérni az eredményeket. Ismét kiderült, hogy az egyházközségi élet elevensége, a lelkiségi mozgalmak és kisközösségek integráló ereje nélkülözhetetlen a keresztény hitterjesztésben. A misszió olyanokat is megérintett, akik eddig a hallgató, nem tevékeny keresztények nem kis táborát növelték. Többen közülük eljöttek, érdeklődtek, tevékenységet vállaltak. Be kell fogadnunk őket örömmel közösségeinkbe. A misszió most a hétköznapokban folytatódik. Kevesebb rendezvénnyel és látványossággal, többnapi helytállással. Persze, azért ötletes akciókra is szükség lesz olykor, mert tudjuk, hogy a mai nagyvárosi ember sokszor csak a happeningekre (eseményekre) figyel fel. A bécsiek például a februári Bálint- (Valentin-) napon Isten szeretetét hirdető "szerelmes leveleket" osztanak, és minden évben megrendezik a "nyitott templomok éjszakáját". A magyar találékonyságnak azonban nem kell a szomszédba mennie ötletekért. Nem vonulhatunk vissza a sekrestyékbe. Helyünk, szavunk van a közéletben, az utcán, a médiában, az iskolákban is. Az ember és ember közötti párbeszédben éppúgy szóba kell kerülnie Istennek, Jézusnak, mint a rászorultak, elesettek szükségleteinek. Nem felejthetjük a városmisszió során hallott tanúságtételeket közéleti emberektől, művészektől, orvosoktól, tanároktól. A hétköznapokban is a társadalom, család és az élet hitvalló építői maradunk. A misszió folytatódik, mert az nem kampány, hanem a keresztény élet alapszava. Rosdy Pál
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|