Thomas Merton

Óda a jelen századhoz

Mily szívdobbanások szöszöznek gyíkként a lyukas ciszternában,

Mondják-e néked bölcs honfitársam, hogy már alig élsz?

Hallottuk kínodat egy kiáltás tengelyén pörögni:

Zsaruk és orvosok lesik késnyi hosszú véred telét.

Megrajzolják elméd órajárást követő tekercsét,

Spirálban fut a bölcselet elől,

Míg nyílként röpít az élet napfogyatkozása

A fájdalom-kúthoz.

És háborúitok külön-külön tépik szét hibátlan

Logikáitok Északi Sarkát,

A vágyaitok visszahátrálnak a végső megadásig:

Hideg értelmed kettéhasad

S jégtáblaként pusztul el.

Ó mint rovod térképre ravaszdi tolvaj étvágyad töretlen ívét,

De nem érted miféle érték

Válik méreggé vérkörödben.

Hogyan verted érzékeidet nyűggé,

Folyton tekerve memóriádban

Érzékiség s halál csavarjait.

Nem láttunk talán talpig fegyverben,

S vaktában lövő félelmed az eget mint véti el?

Mikor téped ki

Kapzsiságod fehér idegét te: kannibál

Igazságból hitből mikor kortyolsz levegőt,

Ki Káin fia vagy?

De ha megszeretted a vagyont vagy csalást

Tanuld meg bátorságod aranyára

A Kegyelmek Urának arcmását kiverni,

Éhséged legyen alázat s megbocsátás,

Hagyd a centrifugális vágyak sivatagát:

Aztán békés körökben a lét mélyére szállj,

Bújj el a lángoló dél démonaitól

Oda, hol cseppenként kopog a tiszta szikla forrás és gyűrűzőn hal el.

Fordította: Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu