Ereklye vándorúton...

A máriabesnyői Kisboldogasszony-búcsút, s pár órás veresegyházi látogatást követően országos körútja következő állomására szeptember 9-én Vácra érkezett Kis Szent Teréz ereklyéje. A székesegyházban püspöki nagymisén fogadták a XIX. században született, de a XX. század vallásosságára is nagy hatást gyakorló, gyermeki lelkületű szent személyes jelenlétét szimbolizáló ereklyéjét.

A váci híveken kívül számosan érkeztek a környékbeli településekről is a szertartásra, amely után a hívek személyesen is tiszteletüket tehették az ereklye előtt, elmondhatták imáikat, könyörgéseiket.

"Van miért könyörögni, van miért hálát adni!" - hallom a püspökhatvani asszonyok egyikétől, Varga Mihálynétól, aki negyvenhét falubelijével együtt érkezett az ereklye fogadására. Ők a magyar hazáért, a népért, a gyermekekért, a családokért fohászkodtak, s kérték a szent közbenjárását. Mészáros Józsefné nem először imádkozik Kis Szent Teréz segítségét kérve. Őt eddig mindig meghallgatta, s bizalma, reménye jeléül most elhozta ez idáig féltve őrzött titkát is a szent elé. A titkot, amelynek létéről - miután tartalmát megvallotta az imádságban - már a kivülálló is tudomást szerezhet. Hosszú sorban várakoznak a hívek, hogy az ereklye elé járulhassanak, ott egy rövid imát, fohászt mondjanak, vagy ujjuk hegyével megérintsék az ereklyetartót.

Nézem az egymásba karoló idős embereket, az apjuk vagy anyjuk karján ülő gyermekeket, a fiatalokat, akik a padsorok között araszolnak, lelkükben a hittel, hogy - mint Teréz is vallotta - a szeretet mindenen diadalmaskodik, s eközben arra gondolok, nem is vagyunk mi, keresztények olyan védtelenek, mint ahogyan sokan látni szeretnének bennünket!

Szöveg és kép: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu