Szent az élet

Az egyház az élet elleni támadásokról

Az Evangélium vitae alapján (II. rész)

"A művi abortusz, akárhogyan is hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben." Akit megölnek: a lehető legártatlanabb, gyenge és védtelen.

Az anya sokszor valóban drámai állapotban van a döntés során, de soha semmi nem igazolhatja egy ártatlan emberi élet kioltását. Az anyát azonban gyakran rákényszerítik a döntésre: elsősorban a gyermek apja, de felelősek az orvosok, az ápolószemélyzet és a törvényhozók is, akik abortuszt engedélyező törvényeket hoznak, az egészségügyi intézmények vezetői, de nem hagyhatók figyelmen kívül az abortuszt támogató és terjesztő nemzetközi intézmények, alapítványok és társaságok. Így az abortusz és következményei túllépik az egyes ember felelősségét, és az okozott kár társadalmi; a társadalmat és az emberi kultúrát sértő nagyon súlyos sebről van szó. A születendő életet a bűn intézménye veszi körül. Történik minden úgy, hogy a legújabb genetikai kutatások egyértelműen megállapították, hogy a fogantatás pillanatától emberi élőlényről, emberi személyről kell beszélnünk.

Ennek nyomán kimondja az enciklika:

"Kinyilvánítom, hogy a közvetlen abortusz, melyet célként vagy eszközként szándékolnak, mindig az erkölcsi rend súlyos felforgatása, mert egy ártatlan emberi élet előre megfontolt kioltása."

"A világon semmiféle körülmény, semmiféle célkitűzés, semmiféle törvény nem tehet megengedetté egy önmagában tiltott cselekményt."

Hasonlóan súlyos megítélés alá esnek az embriókon végzett kísérletek, ha kísérleti anyagként használják az embriót vagy a magzatot, ha a magzatot úgy tekintik, mint átültetendő szervek vagy szövetek szállítóját, s elítélendők az eugenikai célokat szolgáló születés előtti diagnosztikai eljárások.

A kialakult élet elleni támadásoknak közös gyökere a korunk kultúrájára jellemző etikai relativizmus, amely alapvető erkölcsi, örök törvényeket akar félretenni, többségi, demokratikus döntéssel. Ilyen értelemben vizsgálandó a polgári törvény és az erkölcsi törvény alapvető kapcsolata. Az abortuszt és az eutanáziát legalizáló törvények törvényesítik ártatlan emberi lények megölését, és ezáltal teljes és orvosolhatatlan ellentmondásban vannak minden ember élethez való sérthetetlen jogával, éppen ezért tagadják a törvény előtti egyenlőséget.

Az ilyen törvények nem kötelezőek a lelkiismeretre, és azzal a súlyos kötelezettséggel járnak, hogy lelkiismereti alapon kell szembeszállni velük.

Az enciklika utolsó részében meghirdeti a tennivalókat, feladatokat az emberi élet új kultúrájáért, melyek a világiakra és egyháziakra várnak.

Az Élet Evangéliuma nem kizárólag a hívőknek szól, hanem mindenkinek. "Az élet és megvédésének, gyarapításának kérdése nem csupán a keresztények kiváltsága."

A katolikus egyház álláspontját a magzati élet védelméről az alábbiakban lehet összefoglalni. Egyértelmű teljes elkötelezettség a magzati élet abszolút védelmére a kezdetektől fogva a jelenkorig. Bár az emberi élet kezdetéről évszázados elvi viták folytak, ezek napjainkra lezárultak, és soha nem jelentettek kivételt az élet abszolút védelmének elve alól. Az indirekt abortusz kérdése egyedül az anya életveszélye esetén merülhet fel. Ekkor az anya életének megmentése érdekében végzett cselekvés - mintegy mellékhatásként - okozhatja a magzat halálát (például a rákos méh eltávolítása). Ekkor sem a gyermek halálát szándékolják, azt nem közvetlenül idézik elő. Abortuszt szabaddá tevő jogszabályra keresztény képviselő nem szavazhat, olyan szabályozásra, amely korlátozza az abortuszt bizonyos esetekre, csak akkor, ha az előzmény vagy alternatíva sokkal "szabadabb elvű" volt. Jogászi területen elfogadható az orvosi és kriminológiai indikáció is, mert ezeket a népesség túlnyomó többsége ma már nem viselné el és méltánytalannak érezné. Orvosi téren senki nem kényszeríthető abortuszra, sem kapcsolódó cselekményekre, adott esetben vállalni kell az ebből adódó hátrányokat. Katolikus kórházban és katolikus orvosnak csak életveszély esetén, extrém konfliktushelyzetben, lelkiismereti döntés alapján képzelhető el a közreműködés.

Az abortusz konfliktushelyzetében - akár az abortusz után - a keresztény magatartás a gondoskodás, támogatás, segítés és nem a vádaskodás, szemrehányás.

A keresztények a jelenlegi helyzettel jogosan elégedetlenek; az abortusz "szégyenletes bűntett" keresztény szemmel (Gaudium et spes 51.), ami ellen való tiltakozás megengedett.

Meg kell jegyezni, hogy a római katolikus egyház véleménye az abortusz elutasításában végeredményét tekintve egyezik az ortodox, a zsidó, az iszlám vallás, s a hinduizmus véleményével. Így mondhatjuk, hogy valamenynyi világvallás elutasítja a világban terjedő abortuszliberalizációs joggyakorlatot.

Jobbágyi Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu