KÖNYVESPOLCRA

Egy bőrdzsekis pap vallomásai

Teréz anyához, a párizsi hajléktalanok Pierre abbéjához, a kairói rongyszedők közt élt Emmanuelle nővérhez, a Bárka-alapító Jean Vanier-hoz vagy a taizéi Roger testvérhez hasonlóan a párizsi utcai suhancok papja, Guy Gilbert is azon keresztények sorába tartozik, akiknek példáját és hitelességét legvadabb egyházellenes kortársaink sem tudnák kikezdeni vagy lejáratni. Legfeljebb kikerülik őket. De ez utóbbi, sorsrontó veszedelem minket, vallásos embereket is fenyeget: ha úgy teszünk, mintha nem is hallottuk volna hírüket. Vagy azokét, akikkel e mai próféták-szentek sorsközösséget vállaltak. Mi itt, ők ott - "tisztes" távolságban. Nehogy megzavarják éjjel-nappali álmainkat...

2006-ban írt emlékirataiban Guy Gilbert az emberi lét legreménytelenebb és legsötétebb vidékeire is elkalauzol minket. Egy olyan világba, amely legtöbbünktől igencsak távol van. Például olykor a szomszédban, vagy néhány sarokra a lakásunktól. Az idén hetvenkét éves francia pap felidézi könyvében a pokolra szálló, s onnan a szenvedőket kézen fogva az életre vezető Krisztus képét. E küldetésében is követi mesterét: ő is az "alvilágból", a bukás örvényéből emeli ki újra meg újra védenceit, hogy attól fogva gondoskodásával kísérje őket sokszor alig járható személyes útjukon. Emlékirataiból kiderül, nem ismer olyan emberi borzalmat, amelyre azt mondaná: Nincs hozzá közöm!

"Ebben az önéletrajzban mindenekelőtt tiszteletemet szeretném kifejezni napjaink külvárosi suhancai iránt. Ők tettek azzá a pappá és nevelővé, aki vagyok. Harcossá, aki folytatja küzdelmét. A hírhedt ťcsőcselékŤ valóságos népség. Persze vadak, zűrökkel és törvénytelenségekkel. Ugyanakkor szegények, kitaszítottak, visszautasítottak és elveszettek. Krisztus szavai: ťAzért jöttem, hogy megkeressem azokat, akik elvesztekŤ, mindig összeszorították a szívem. Kilátástalanságuk és szélsőségeik által azok legyőzhetetlen reménykedését hordozzák, akiknek semmi vesztenivalójuk nincs. Akik önteltségünket, egoizmusunkat, individualizmusunkat teljes erővel a képünkbe vágják. A mellettük való kitartás megtanított arra, hogy az evangélium prózai egyszerűségéhez ragaszkodjam, miközben körömszakadtáig folytatom a harcot egy olyan társadalomban, amely leginkább a nonszensz, az értelmetlenség színvonalán él, vagy csak a pénz, a hatalom és a dicsőség silány perspektívái közepette."

Guy Gilbert a remény embere. Az együtt szenvedésé - s a megosztott örömé. Az evangélium tisztaságának ősvagánya. Élettörténete, papi hivatásának minden epizódja magával sodor. Szavai nemegyszer felkavarják könnyen szerzett nyugalmunkat. Szeretnénk, ha embersége, hitének és szeretetének természetessége a miénk is lenne. Olvasás közben többször is sírás fojtogatja a torkunk. Az is lehet, hogy gondolatai időnként zavarba ejtenek. Vagy kellemetlenek. Mint olykor a lelkiismeret. Nekünk lenne a legjobb, ha nem bújnánk előle mondvacsinált fedezékek mögé. Ha már egyszer kereszténynek gondoljuk magunkat.

(Guy Gilbert: Egy bőrdzsekis pap vallomásai. Új Ember Kiadó, 2007)

Szigeti L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu