Robert Sirico

Mit fizetne Jézus?

Avagy: az igazságos adó

Az állam és az egyház teljes szétválasztásával megoldódni látszott az a kényes helyzet, amely a történelem folyamán oly sok feszültséget okozott az egyház és a polgári rendszer viszonyában. Az olasz miniszterelnököt azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy augusztusban azzal a kéréssel forduljon az egyházi hatóságokhoz, hogy a maguk eszközeivel segítsék az adózási morál javulását. "Az olaszok egyharmada kihúzza magát az adófizetés alól" - nyilatkozta Romano Prodi kormányfő a Famiglia Cristiana című olasz katolikus lapnak. Majd hozzátette: "Miért nem esik szó erről a témáról a szószéken? Ennek a gondolkodásmódnak a megváltoztatása mindannyiunk felelőssége - kezdve a tanárokon, beleértve az egyházat is."

Természetesen az egyház mindig is azt az álláspontot képviselte, hogy a hívő ember köteles betartani az állam törvényeit. Aquinói Szent Tamás kifejtette, hogy a politikai stabilitás érdekében még olyan törvényeknek is engedelmeskednünk kell, amelyek ellenkeznek erkölcsi értékrendünkkel. Csak a nyilvánvalóan embertelen helyzetekben - például fajirtás- van jogunk az ellenállásra az állammal szemben. Az egyház ugyanakkor azt is tanítja, hogy csak azokat a jogszerű adókat vagyunk kötelesek befizetni, amelyek biztosítják az állami feladatok ellátását. Ezeknek az adóknak a befizetését megtagadni bűn, s ugyancsak bűn szembeszegülni a legitim és jogszerűen működő hatóságokkal. Ugyanakkor állampolgári jogunk, hogy törvényes keretek között tiltakozzunk, ha az adók elviselhetetlenül nagy terhet rónak a társadalomra.

De hol a határ a jogszerű és a túlzott mértékű adó között? Erre a kérdésre nincs általánosan érvényes válasz. Vannak, akik úgy vélik, hogy XVI. Benedek pápa ki fogja jelenteni, hogy mindenfajta adókerülés bűnös dolog. Biztos, hogy a Szentatya - elődeihez hasonlóan - valójában az egyház tanítását fogja megerősíteni. Az most még kérdés, hogyan fogja alkalmazni az egyház társadalmi tanítását a nemzeti adópolitikára. Arra számíthatunk, hogy a pápa alapvetően az adózás erkölcsi alapjáról fog megynyilatkozni, és nem bocsátkozik aprólékos elemzésbe.

A katolikus tanítás szerint nem kell feltétlenül igazságosnak tekintenünk minden állami adót. A vita tárgya a törvénybe ütköző adócsalás és az adóelkerülés, illetve az adófizetés legális csökkentésére tett erőfeszítés közötti különbség.

Az adó mértéke természetesen felveti a méltányosság kérdését is. Az Eurostat szerint a vállalatok számára a hatályos jogszabályok alapján megállapított 37 százalékos, illetve a magánszemélyek által befizetendő 39 százalékos adó Olaszországban a legmagasabbak közé tartozik az EU-ban. Ezeknek a mértéke véleményem szerint meghaladja az igazságosság mértékét, inkább büntető jellegűek. Vannak, akik úgy vélik, hogy az államnak nem szabadna többet kívánnia polgáraitól, mint a tized, amellyel hagyományosan az egyháznak tartozunk. Számomra a tíz százalék ideálisnak tűnik, bár abban nem vagyok biztos, hogy ehhez szilárdan kellene ragaszkodni.

Az adózás kérdése minden korban előkerült a vallásos gondolkodásban, egészen a bibliai időkig visszamenően. Régebben a tudósok szívesen idézték a VI. században uralkodó keleti-gót Nagy Theoderik királyt: "Abban az országban jó élni, ahol senki sem tart az adóbehajtóktól." A magas adók miatt kirobbanó lázadások gyakoriak voltak a kora újkori Európában, például az angol polgárháború idején.

Fontos tényező az igazságos mértékű adózás szempontjából, hogy mire fordítja az állam az adóbevételeket. Olaszországban az adóbevételekből sok veszteséges vállalkozást finanszíroznak, illetve a jóléti állam égisze alatt olyanok is nagy számban részesülnek pénzügyi támogatásban, akik valójában nem szorulnának rá. Kérdés tehát, hogy az egyházhoz való hűségét hangoztató Prodi úr hogyan várhatja, hogy a hithű katolikusoknak ne legyenek fenntartásai az adófizetés kapcsán, amikor az adóbevételek egy részét az egyház számára erkölcsi és gazdasági szempontból is problematikus tevékenységek támogatására fordítják...

A tehetetlenséggel és korrupcióval küzdő olasz állam olyan adószabályzatot alkotott, amely "bűnre vezető alkalmak" lehetőségét teremti meg, vagyis olyan körülményeket, amelyek arra csábítják polgárait, hogy minél inkább kerüljék el az adók befizetését. Az adócsalás serkentésének legbiztosabb módja a nagyon magas adókulcsok bevezetése, majd az így befolyó pénz rossz felhasználása. Az olaszoknak a rendszer iránti ellenszenvét híven mutatja be a bestsellerré vált La Casta (A kaszt) című könyv, amely a politikai osztály növekvő fizetését és mellékjövedelmeit részletezi. A társszerző, Sergio Rizzo becslése szerint Olaszországban 6-700 000 közé tehető azok száma, akik a "politikai gépezetből" élnek.

Az adózás igazságossága az adóztatás módszerétől is függ. Bizonyára igazságtalannak éreznénk, ha az élelmiszereket, a ruházati cikkeket és a gyógyszereket magasabb adóval sújtanák, mint a luxustermékeket. Azok az adók, amelyek a szegényeket aránytalanul jobban sújtják, erkölcsileg kifogásolhatók, mint ahogy azok is, amelyek másoktól csupán pénzügyi sikerességük miatt vonnak el több jövedelmet.

Az adószabályzat összetettsége egy újabb kritérium, amely meghatározza az adózás méltányosságát. Ha az adótörvény olyan bonyolult, hogy egy átlagember nem képes átlátni - mint Olaszországban -, akkor az nem nevezhető igazságosnak. Az sem méltányos, ha a gazdagoknak kedvez, akik megengedhetik maguknak, hogy adótanácsadók segítségével megtalálják a törvényes kiskapukat, miközben a tanácsadókat megfizetni nem tudó szegényeknek a teljes összeget be kell fizetniük. Az egyszerűsített adórendszer - mint például az egysávos adó - megfelelne a méltányosság alapkövetelményének.

Ha az államon múlna, minden adó minden helyen és időben erkölcsileg kötelező lenne az állampolgárokra nézve. Az egyház számára azonban ez nem ilyen egyszerű. A lelkipásztoroknak egyenként kell fontolóra venniük az egyes eseteket. Politikailag bizonyára hasznos lenne, ha az egyház - engedve az állam kérésének - azt közvetítené a híveknek, hogy vallási kötelességük minden adó befizetése, mert az örök boldogságuk a tét. Ez azonban ellentétes a katolikus tanítással, és ellenkeznék az egyház és az állam szétválasztásának elvével.

(Friedrich Attila fordítása)

(A szerző katolikus pap, a vallás és a szabadság tanulmányozásával foglalkozó Acton Institute elnöke.)

Forrás: Wall Street Journal

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu