Városmissziós elmélkedések - szeptember 17-22.

A budapesti városmisszió minden napjának megvan a maga központi gondolata. Az alábbi elmélkedések segíthetnek, hogy mindannyian missziós lelkülettel éljük meg ezt a hetet - és egész további életünket, hiszen a keresztségben mindannyian missziós küldetést kaptunk.

Hétfő - A hit

A hit kegyelem. Isten ajándéka, egy tőle belénk öntött természetfölötti erény. A hit ugyanakkor emberi cselekedet is. Sem az ember szabadságának, sem értelmének nem mond ellent hinni Istenben és ragaszkodni a tőle kinyilatkoztatott igazságokhoz. Az emberi kapcsolatokban sem ellenkezik méltóságunkkal elhinni azt, amit mások önmagukról és szándékaikról mondanak, és így lépni közösségre velük. A hitnek köszönhető, hogy a boldogító látás örömét és világosságát - ami földi zarándoklásunk célja - szinte előre ízleljük. Akkor majd "színről színre" fogjuk látni Istent, "úgy, amint van". A hit tehát az örök élet kezdete. (KEK 153. 154. 163.)

Kedd - A szeretet

Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad, és Isten őbenne marad. Szent János első levelének e szavai a keresztény hit magvát - a keresztény istenképet és a belőle következő emberképet, valamint az ember útját - egyedülálló világossággal mondják ki. Ugyanebben a versben János a keresztény létnek mintegy a mottóját is megadja: Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és mi hittünk a szeretetnek.

Mi hittünk a szeretetnek: a keresztény ember így fejezheti ki életének alapvető döntését. A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot, meghatározott irányt ad. János evangéliumában ezt az eseményt a következő szavakkal írja le: "Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindannak, aki benne hisz (...), örök élete legyen" (3,16). (XVI. Benedek pápa Deus Caritas est kezdetű enciklikájának bevezetőjéből)

Szerda - A vértanúság

A vértanúság a hit igazsága melletti legnagyobb tanúságtétel; amely elmegy egészen a halálig. A vértanú a meghalt és föltámadott Krisztusról tanúskodik, akivel a szeretet egyesítette. Tanúságot tesz a keresztény hit és tanítás igazságáról. A lelki erősség aktusával néz szembe a halállal. Az egyház a legnagyobb gonddal gyűjtötte össze azok emlékeit, akik a végsőkig elmentek hitük megvallásában. Ezek a vértanú-akták. Úgy is nevezhetjük, hogy az igazság vérrel írt levéltára. Amikor az egyház az esztendő folyamán a vértanúkról és a többi szentről megemlékezik, ezekben a Krisztussal együtt szenvedett és megdicsőült emberekben a húsvéti misztériumot hirdeti, és a hívők szeme elé állítja a mindenkit Krisztus által az Atyához vonzó példájukat, s az ő érdemeikre hivatkozva esdi ki Isten áldását. (KEK 1173. 2473. 2474.)

Csütörtök - Az öröm

Az egyház hagyománya a Szentlélek tizenkét gyümölcse között említi az örömöt. A 105. zsoltárral így imádkozhatunk: "Örvendezzék az istenkeresők szíve." Ha az ember el is felejti vagy visszautasítja Istent, ő szüntelenül hív minden embert. A Jézus által hirdetett boldogságok kinyilatkoztatják a kegyelem, a szépség és a béke rendjét. Jézus dicséri a szegények örömét, akik már magukénak mondhatják a mennyek országát. "Boldogok a lelki szegények." A vasárnap, az "Úr napja", a föltámadás napja, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük. Ez a nap egyben a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. A mennyei dicsőségben a szentek örvendezve teljesítik Isten akaratát a többi ember és az egész teremtés felé. (KEK 30. 1029. 2546. 1193.)

Péntek - A remény

A remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetve - nem a saját erőnkre, hanem a Szentlélek segítségére és kegyelmére támaszkodva - törekszünk a mennyek országára és az örök életre. A remény erénye megfelel az Isten által minden ember szívébe oltott boldogságra törekvésnek; fölemeli az emberi tetteket indító várakozásokat, megtisztítja és Isten országa felé irányítja azokat; megóv a kishitűségtől; támogat minden elhagyatottságban; és kitágítja a szívet az örök boldogság várásában. A remény lendülete megőriz a vak önszeretettől, és elvezet a szeretet boldogságára. Jézus igehirdetése kezdetén a boldogságok az ég felé, mint az új "ígéret földje" felé emelik reményünket. (KEK 1817. 1818. 1820.)

Szombat - A jövő

Az emberiség jövője azok kezében van, akik a következő nemzedékeknek át tudják adni az élet értelmét és a remény erejét - olvassuk a II. vatikáni zsinat lelkipásztori konstitúciójában. A tekintély viselőire tartozik azoknak az értékeknek megszilárdítása, melyek a közösség tagjainak a bizalmát erősítik, és arra indítják őket, hogy vállalják a hozzájuk hasonlók szolgálatát. Mindez az általános érvényű megfogalmazás fokozottan érvényes az egyházi vezetőkre, a püspökökre és a papokra. Az üdvösségtörténetből azt is tudjuk, hogy Isten föltárhatja a jövőt prófétái vagy szentjei előtt. Mindazonáltal az igazán keresztény lelkület a jövő tekintetében bizalommal ráhagyatkozik a Gondviselés kezére, és nem táplál semmiféle egészségtelen kíváncsiságot ez irányban. (KEK 1917. 2115.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu