 |
 |
 |
 |
2007.09.16
|
Ingyenes
műsorújság- melléklettel! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Szentírás-magyarázat A bűnös áldozat is... Évközi 24. vasárnap - Lk 15,1-32 Ritka, tán páratlan alkalom, hogy egy vasárnapi evangéliumi szakaszban három, egymással szorosan összetartozó példabeszéddel találkozunk. Az első kettő "ikerpéldabeszéd": szinte pontról pontra ugyanazt a gondolatmenetet járja végig két különböző kép kibontásával. Az első a jó pásztorról és az elveszett bárányról szól, a második a háziasszonyról és az eltűnt pénzdarabról. A harmadik példabeszédben már nem bárány és nem drachma "vész el", hanem egy fiú. Sajátos módon ez az elbeszélés is megkettőződik: igazi újdonsága az otthon maradt testvér története.
Érdemes figyelnünk arra, hogy Jézus milyen konkrét helyzetben mondja el ezt a három példabeszédet. Farizeusok és írástudók felháborodnak azon, hogy ő bűnösökkel "szóba áll és együtt eszik velük". Jézus nem mentegetőzik, hanem elbeszélésekkel értelmezi a magatartását. Első két példabeszédét talán méltatlankodva fogadták azok, akikhez fordult velük. Hogy lehet a bűnöst "elveszett" állathoz, pénzdarabhoz hasonlítani? A birka nem felelős a tetteiért, nem rosszindulatból, hanem ügyetlenségből marad el a nyájtól. Hát még a pénzdarab: hogy is tehetne arról, hogy elgurult? Jézus talán hallja is ezt a tiltakozást, s azért beszél a harmadik példabeszédben egy felnőtt fiúról, aki már felelős a tetteiért, életének alakulásáért. Milyen érdekes, hogy az elbeszélésben ő maga mégsem nevezi bűnösnek ezt a fiút. Az apja egyenest így beszél róla: "Halott volt és életre kelt; elveszett és megkerült". Csak ő maga mondja bűnösnek magát, amikor apja elé borul: "Vétkeztem az ég ellen és teellened!" (A görögben a bűnössel azonos szótő igei formája szerepel itt.) Meg az otthon maradt testvér emlegeti, hogy "én egyszer sem szegtem meg parancsodat". A bűnt a közbeszédben olykor eltévelyedésnek, hibának mondjuk: ezek nem jogi, hanem erkölcsi kategóriák. Isten irgalma már abban megmutatkozik, hogy a bűnösről nem szigorúan jogi kifejezésekkel beszél. Nem a felelősséget hangsúlyozza, inkább arra mutat rá, hogy a bűnös félig-meddig áldozat, inkább szánni kell, mint haragudni rá, sokszor csak később látja be, hogy rossz útra tért. Tán épp akkor jut el az igazi bűnbánatig, amikor irgalomra talál. Jézus isten irgalmasságának követe és tanúja. Megtérésre szólít mindnyájunkat. A nyilvánvalóan bűnösöket azzal, hogy fenyegetés helyett szeretettel fordul hozzájuk. A jóra törekvőket meg azzal, hogy - könnyen dacossá keseredő hűségükből - a testvériség útjára, Isten mélyebb, boldogítóbb megismerésére hívja meg őket. Jelenits István
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
