Apácamunkák Esztergomban

Apácamunkák a XVII.-XX. században címmel láthattak nem egészen két hétig érdekes kiállítást az érdeklődők az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban.

A tridenti zsinat megteremtette teológiai alapját a barokk kori szentképtiszteletnek, így alakulhatott ki Nyugaton egy olyan szentképtípus, amelyet a keleti egyház ikonjaihoz hasonló tisztelet övezett a templomokban és a családi otthonokban is. A falra akasztható, dekoratív, kolostorban készült apácamunkák közvetlen művészi előzményeit a XIV. századi francia miniatúrafestészetben és az 1500 körüli németalföldi színezett fametszeteken (a Mária-képek körüli virágkeretek), valamint az 1600-as évek flamand gyümölcs- és virágkoszorúba foglalt Madonna- ábrázolásaiban kereshetjük. A virágkeretes díszítést a szentképkészítés úttörői, a németalföldi rézmetszők is szívesen alkalmazták. A pergamenre festett virágos díszítést gyakran kicsipkézték. A képek széleit díszítő dekoráció a XVII-XVIII. századi Magyarországon a passepartout-t helyettesítő kézimunka-keretezés elterjedését is segítette. Az "apácamunka" elnevezés hazánkban a 1600-as években terjedt el. A zárdamunkák készítésekor az apácák a legváltozatosabb arany-, ezüst- és selyemszálakból virágokat és díszítő motívumokat készítettek. A sokszor drága-, illetve féldrágakövekkel, gyöngyökkel, csiszolt színes üvegekkel ékesített sodronydíszek közé gyakran szentek ereklyéit rejtették el, nevüket apró, feliratos szalagon olvashatjuk. Az apácamunkák díszítései csak a külső keretezést hangsúlyozzák. A lényeg, a tisztelet tárgya a központban van elhelyezve, hiszen ereklyéket, miniatűr szentképeket, ereklyeutánzatokat vesznek körül.

Hazánkban a nagy türelmet igénylő kézimunkának - az ereklyék díszítésének, a miniatűr szentképek festésének - együttes feltételei a XVII-XIX. században a klarisszák, az orsolyiták, az angolkisasszonyok és az Erzsébet-apácák közösségében teremtődtek meg.

A leánynevelő intézetek növendékei aztán a XIX-XX. században apácáktól tanulták meg a kézimunkázás fortélyait. Hazatérve ezt a tudást átadták a családtagoknak és a szolgálóiknak. Ez az egykori arisztokrata-egyházi díszítő örökség így került be a népi kultúrába.

A templomokban lévő apácamunkák részben a közösségi ájtatosságot segítették, részben mintát is jelentettek az ügyes kezű asszonyoknak. Természetesen mindez szegényesebb, egyszerűbb kivitelben valósult meg - ezért láthatunk szerényebb munkákat a kiállítás anyagában.

(A kiállítás 2007. március 15-től újra látható lesz.)

Soós Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu