|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Óarany napfelkelte Gurre-dalok a Művészetek Palotájában Akkor derül ki igazán, milyen nagy szükség volt a Művészetek Palotájára, közelebbről a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremre, amikor olyan óriási apparátust igénylő darabokat akarnak megszólaltatni, mint Mahler szimfóniái, Wagner zenedrámái, vagy mint legutóbb ArnoldSchönberg Gurre-Liedere. Budapesten immár jó akusztikai körülmények között, kompromisszumok nélkül adhatják elő a romantika, a századforduló és a XX. század nagyszabású különlegességeit, elfeledett remekműveit. A Gurre-dalokat - a bécsi ősbemutató után nyolcvanöt évvel - 1998-ban mutatta be itthon Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. Most a Dél-német Rádió (SWR) Szimfonikus Zenekara, a Bajor, valamint a Közép-német Rádió (MDR) Kórusának előadásában, Michael Gielen vezényletével szólalt meg az oratórium. Az elsősorban Wagner-énekesként ismert szólisták - Melanie Diener, Dagmar Peckova, Robert Dean Smith, Gerhard Siegel, Ralf Lukas és Andreas Schmidt - jól csengő nevek az opera világában (s különösen Bayreuth-ban), a figyelem azonban most mégsem rájuk összpontosult. Az est főszereplője kétségkívül a schönbergien szikár, idős német karmester volt, akinek pontossága, stílusismerete, minden részletre kiterjedő figyelme biztosította a mű autentikus tolmácsolását. A dán Jens Peter Jacobsen (1847-1885) balladák világába vezető, sejtetésekkel teli "impresszionista versciklusa" romantikus történetet vázol: Waldemar dán király éjszakánként Gurre várában látogatja ifjú szerelmét, Tovét, akit az uralkodó hitvese, Helwig bosszúból meggyilkol. Waldemárnak ettől kezdve nincs nyugalma, eszét vesztve Istent vádolja kedvese haláláért. Bolygó hollandi módjára járja a világot: keresi, kutatja Tovét, miközben túlvilági seregével riogatja a halandókat. A művet záró naphimnusz végül egyszerre hirdeti a sötétség erőinek hanyatlását, a természet diadalát, a megváltást, a szerelmesek tér és idő feletti egymásra találását... A magyar közönség talán Schönberg későbbi, a tizenkétfokúság jegyében született kompozíciótól tartva, az azoktól való "zsigeri idegenkedés" miatt nem mert eljönni a koncertre, de tény, hogy a hangversenyteremnek csak a földszintje és az első emelete telt meg érdeklődőkkel. A jelenlévők könnyen úgy érezhették, "kisebbségbe" szorultak a mintegy százötven tagú zenekarral és százhúsz tagú kórussal szemben... Sajnálhatják azok, akik "előítéletből" elmulasztották e ritkán visszatérő alkalmat, mert Schönberg fiatalkori, utóromantikus összegzése a zenei jugendstil egyik csúcsteljesítménye. Wagner hatása egyértelmű, sőt kifejezett, a Gurre-dalok mégis egyéni hangvételű, eredeti alkotás. Jó választás volt a koncert plakátján Klimt Csók című festményének felhasználása: a kép esztétikai gazdagsága, nagyvonalúsága, érzelmi töltése jól illusztrálja a "statikus zenedrámát". A csodás napkelte is Klimt óaranyában tündököl... Pallós
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|