|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Útravaló Szent Benedek könyvecskéjének, a bencés szerzetesek mindennapjait életrendbe szervező Regulájának 66. fejezete a monostor kapusának feladatáról szól. "A monostor kapujához rendeljenek egy idősebb, okos testvért, aki értelmesen tud választ adni, és akit éltes kora nem enged elcsatangolni. Mihelyt valaki kopogtat, vagy egy szegény kiált, feleljen rá: »Hála legyen Istennek«, vagy: »Adj áldást«. És azonnal istenfélelemből fakadó szelídséggel és buzgó szeretettel adjon választ." Emberek vagyunk. Tudta ezt Szent Benedek, ezért hangsúlyozza mindjárt első mondatában: a kapust éltes kora nem engedi elcsatangolni. Szeretünk elcsatangolni. És szükségünk van egy kapustestvérre, aki - amikor megérkezünk és bebocsátásért kopogtatunk - okos szóval, megbocsátó szívvel fogad, aki - amikor átlépjük a küszöböt, és nagy útra indulunk - megfogja még egy pillanatra a kezünk, és bölcs szavakkal bélelve tarisznyánkat, utunkra bocsát. Úton vagyunk: nyílnak előttünk, csukódnak mögöttünk a kapuk. A monostor kapujában ott áll a kapustestvér, és hasznos tanácsokat adva értő lélekkel útba igazít. Életünk minden pillanata kapu: elindulunk és megérkezünk. Néha visszanézünk, néha nem látunk előre. Néha könnyű szívvel hagyjuk magunk mögött a múltat, néha félve lépünk át az álomtarka jövőbe. Néha megszökünk a biztonságból, néha menekülünk a bizonytalanba. Elindulunk és megérkezünk: révbe érésünk újrakezdés, első lépésünk megérkezés. Erőnk, élni akarásunk örök forrása, ha tudjuk, hogy a kapuban ott áll kapustestvérünk, és elindulásunk percében segít kinyitni, s amikor megérkezünk, segít magunk mögött becsukni a kaput. A monostorban egyet az okos, idősebb testvérek közül kapusnak rendel a főapát. Életünkben magunknak kell megtalálni kapustestvérünket, aki mellettünk áll, ha hosszú útra indulunk, útközben nem ereszti el a kezünk, és magához ölel, amikor fáradt-boldogan megérkezünk. És aki Máté evangéliumának szavaiból épít erős várat törékeny életünk köré: Aki mindvégig megáll, az megtartatik. Úton vagyunk: csukódnak mögöttünk, nyílnak előttünk a kapuk. Szigethy Gábor
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|