Bárdos Lajos emlékezete

Már húsz esztendeje, hogy elment. Az 1920-as években jelentkezett új "generáció" egyik kiemelkedő tagja volt, zeneszerző, zenetudós és pedagógus. A kodályi útmutatást követve fáradozott, hogy iskolává szervezze társaival, "a nagy kezdeményezők örökségét" szolgáló munkát, és magyar stílussá növelje.

Kodály születésének centenáriumi évében a galyatetői kápolnában a zarándokként odaérkező sokaságban állt a misén. Nem ülök le - mondta -, a tiszteletnek lehet ilyen jele is. Az emlékezésnek.

Így gondolok rá, a kedves Lajos bácsira, aki soha nem fogyott ki a humorból sem. Öten-hatan próbáltunk a Kodály-mise után egy Trabantba ülni - a közeli Fasang-villáig. Sok jó ember elfér kis helyen - hangzott az invitálás, mire Bárdos Lajos nevetve - s a korra vetítve - megjegyezte: manapság így mondjuk: sok kis ember elfér a jó helyeken.

Hál´ Istennek, műveit napirenden tartják ma is, különösen kórusaink, amelyekért a mester annyit tett karnagyként, komponistaként, s persze tanárként. A templomi zene súlypontozott életművében: vallásosságának gyönyörű csokra. Az emberi hang kiváló ismerője volt, megrendít, ha novemberben hallom Liberáját, ezt a liturgikus imádságot, melyet magyarul ekként éneklünk: Ments meg engem, Uram, az örök haláltól... Haláltáncok mély sóhaja imádkozik ebben, s a kérés: Adj, Uram örök nyugodalmat nekik - a nem szűnő remény nyugodt medre az apokaliptikus tűzáradat után... Miséi a legnemesebb transzcendens átélés példái, aki hallgatja, megérti, mi a lényege Bárdos egyházi műveinek. Erős szerző a népdalok sajátságos feldolgozásában: ő az átvezető Kodály, Bartók népdalfeldolgozásai közt. Megtanította a népdalokra az országot a fiatalok kórusseregletével. Népdalkórusainak első négy kötete 1933-ban jelent meg. Egyházi népénekeket több szólamba harmonizáló művészetének tisztasága s a népdalok természetes egyszerűsége szorosan összefügg művészetében. De itt van nagy költőink, íróink: Petőfi, Vörösmarty, s többek verseit, szövegeit "dallamosító" munkássága, gyermekek ajkára nektárként lopott dalok, énekgyakorlatok egész sora... A zenetudós Bárdos Lajos egyik dedikált könyvét Liszt késői szerzeményeiről féltve őrzöm, amely több, mint emlék már, ő maga ott, a galyatetői kápolnában, szikáran álló, imádkozó ember, akivel - hiszem - találkozunk abban a végső nagy kórusban.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu