|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
"Az én ’56-om" Emlékkiállítás a debreceni Svetits-gimnáziumban Számomra ’56 a szabadságot, a kitartást és az önfeláldozást jelenti., Dédapámat megkínozták és megvakították ..., Az ’56-os forradalom számomra azt jelenti, hogy a magyar nép ki mert állni az igazáért a nagyobb hatalmak ellenében. Félelmet nem ismerve küzdöttek azért, hogy Magyarország szabad legyen. Erre nagyon büszke vagyok! - olvashatjuk a diákok gondolatait a debreceni Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthonban Az én ’56-om címmel rendezett kiállításon. A kiállításon a diákok rokonainak, ismerőseinek összegyűjtött relikviái arról mesélnek, hogy ők hogyan élték meg a forradalmat és az azt követő éveket. A felsőbbévesek gyűjtőmunkájuk során igazi kincsekre találtak. A kutatómunka gyümölcseként született mély, lélekből feltörő, szabadságba vetett hitet megfogalmazó gondolatok, érzések a korabeli berendezés tárgyaira, a falakra is felkerültek. Az asztalon az akkor tizenhárom éves Kovács János és Csics Gyula naplójában fellelhető beszámolók azt jelzik, hogy az akkori eseményekből a diákok sem maradtak ki. A Svetitsben a tárlatvezetést a diákokra bízták nevelőik. Sütő Lili a tizedik évfolyamból naponta több alkalommal is kalauzolja társait. A történetek, a halálra ítélt fiatal nők neveinek újraismétlése nem múlik el nyomtalanul az ifjú diáklány lelkében sem. A gazdag tárlat egy személyes élményről is beszámol. Nádudvari Virág tizedikes tanuló nagymamája, Gönczöl Anna emlékeit idézi fel. A nagymama öcse, Gönczöl Dezső a vidéki MEFESZ egyik vezéregyénisége volt. Ő a szegedi József Attila Főiskola hallgatójaként vett részt a forradalom eseményeiben, majd nyolc éven át börtönbüntetését töltötte. Gönczöl Dezső kiállított tanulmányrajzai, festményei, versei, regényei ígéretes tehetségről tanúskodnak, karrierjét több ezer sorstársához hasonlóan derékba törte a kommunista hatalom. Az iskola osztályai folyamatosan látogatják a kiállítást. Van, ki újra visszatér, elmélyülten olvasva a fogságból írott leveleket, keresni, megtalálni az érzést, megismerni ’56 üzenetét, a rácson túlmutató igazság és a hit győzelmét. Szöveg és kép: Kovács Ágnes
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|