Emlékezés és emlékmű a Madách téren

Az Országos Civil Fórum kezdeményezésére, az Élőlánc és a Duna Charta támogatásával békés demonstrációt tartottak november 3-án, a Deák tér mellett, ott, ahol a filmfelvételek tanúsága szerint idén október 23-án, egy földön fekvő férfit ütöttek, vágtak és összerugdostak a rendőrök. A szervezők egy "emlékművet" is fölállítottak, mely egy pár rendőrcsizmát jelentett egy papírlapon, gyertyákkal és virágokkal körülvéve.

A közel ötszáz fős csoport előtt Lányi András, az Élőlánc Magyarországért elnöke beszédében arról szólt, hogy a forradalom ötvenedik évfordulóján a múlt felidézése túlságosan élethűre sikeredett. Nem akarunk diktatúrában élni, mondta Lányi András, s példákat hozott fel arra, hogy egy demokratikus államban ilyen atrocitás nemzeti ünnep alkalmával nem fordulhatott volna elő, illetve ha előfordul, a kormány még aznap lemondott volna. "Egy hazug rendszert nem lehet erőszakkal fenntartani, a hazugságot nem lehet erőszakkal elrejteni" - fejezte be beszédét az Élőlánc elnöke. Vértesaljai László jezsuita szerzetes, akit kétszer is megvertek október 23-án, legfájdalmasabbnak azt tartotta, hogy budapesti polgárként, magyar zászlóval a kezében nemzeti ünnepünkön, békés demonstrálóként érte őt a rendőri brutalitás. Mint mondta, a testi sebek hamar elmúlnak, de a lelkiek, a brutalitás emléke örökre megmarad.

A demonstráció résztvevői "nem akarunk újra félelemben élni" transzparenssel a Vértanúk terén álló Nagy Imre-szoborhoz sétáltak, élükön Lányi Andrással, Vértesaljai Lászlóval, Karátson Gábor festőművésszel, íróval, Náray-Szabó Gábor egyetemi tanárral, Fábry Sándorral és Elek István közíróval. A demonstrálókhoz menet közben sokan csatlakoztak.

Szöveg és kép: Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu