Az Olvasó írja

Esküt tettek a polgármesterek, esküt tettek a települési képviselők

Mint lelkipásztor örömmel vettem részt Maroslelén, az ünnepélyes eskütételen, örömmel néztem a televízióban Hódmezővásárhely és más települések eskütételét, megható esemény volt számomra. Meghatódtam azon, hogy ünnepi ruhába öltözött tiszteletre méltó személyek sok ember jelenlétében vállalják lelkiismeretük szerint (a lelkiismeret Isten szava bennünk) embertársaik, településeik szolgálatát. Megható volt, hogy a legtöbben hozzátették: Isten engem úgy segéljen!

Meghatódtam és elgondolkodtam azon, milyen szép lenne a világ, ha mindez meg is valósulna. Úgy, amint fogadták, úgy, amint Jézus tanítja: a világ "főnökének" terve szerint szolgálnák a településeket, az embereket. Akkor nem lennének vérontások. Akkor nem lett volna szükség 1956-ban forradalomra.

Marjanucz László egyetemi tanár arról tartott Földeákon előadást, hogy mi vezetett az 1956-os forradalomhoz. Egyértelműen kimutatta, hogy egy idegen hatalom jogtalan elvárásait lelkiismeretük ellenére kiszolgálók magatartása vezetett ide. Az teremtett olyan megalázó helyzeteket emberek tömegei körében, amit már nem tudtak tovább elviselni.

Abban reménykedünk, hogy a hetekben esküt tett polgármesterek és települési képviselők ezrei komolyan veszik azt, amit ígértek - "Isten engem úgy segéljen" -, és lelkiismeretük szerint fognak szolgálni, és akkor nem lesznek további jogtalanságok. Akkor békésebb idők következhetnek.

Ahhoz azonban figyelni kell lelkiismeretünkre. Ahhoz ápolni, erősíteni kell azt, és vállalni kell az ahhoz való igazodást akkor is, ha az áldozatot jelent. Úgy, amint 1956 hősei vállalták. Úgy, amint Nagy Imre miniszterelnök változtatva helytelen magatartásán, élete föláldozása árán is lelkiismerete szavára hallgatva védte a magyar népet a tengernyi túlerővel szemben is.

A világ most ezekre az eseményekre figyel. Szűnni nem akaró dicséret-áradat hangzik el a hősökről. Ünnepelnek bennünket mindenütt a világon. Ez mind szép és jó, de mellénk állnának-e ugyanezek az emberek, ha ma hasonló helyzetbe kerülnénk?

Tanuljunk az ötven éve történtekből, és ne engedjük, hogy hasonló igazságtalan, megalázó helyzetbe kerüljenek emberek tízezrei.

Katona Pál

Földeák

Egy gyertya gondolatai

Ti meggyújtottatok engem, és elgondolkozva, eltűnődve nézitek fényemet. Derűsen ültök körül, és úgy érzem, egy kis örömet nyújtok nektek fényemmel. Én mindenképen örülök, hogy égek, és hogy így, ezáltal élek. Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt egy kartondobozban tárolnának, anyagként becsomagolva, tétlenül. Igazi gyertyává akkor válok, ha égek. Ti érzitek, hogy most éppen égek, világítok, és fényt adok. Magamat adom, feladatomat teljesítem. Tudom, bensőmben érzem létemet, és azt is, hogy az égéssel, a fény kiárasztásával mindig kisebbé leszek. Ha pedig égés közben mindig fogyok, úgy életem beteljesedve ér véget. Hiszen "a gyertyák csonkig égnek". Úgy érzem, ez a jó, ez a helyes gyertyasors.

Hiszen ha megtartom a formámat, és egészben a kartondobozban maradok, akkor nem fogyok el, de létezésem értelmetlen és hiábavaló. Ha viszont fényt és meleget adok, akkor tudom, mi végre vagyok: fel kell áldoznom magam.

Míg ezeket gondoltam, fényimbolygásommal felétek hajoltam, és láttam a békességben is gondotokat, kétségeket tükröző arcotokat. Mintha tőlem, a kis gyertyától várnátok vigaszt, reményt. Pedig én csak rá tudok világítani a kérdésekre, csak ébreszteni tudom a gondolatokat. A válasz nálatok, bennetek él. Hogyan?

Úgy, hogy magatok körül fényt és melegséget sugároztok. Úgy, hogy másoknak örömet szereztek, szeretetet árasztotok, az igazságot bátran hirdetitek, szívetek jóságát nyíltan megmutatjátok. A magatok odaadásából eredő szeretet visszaárad rátok, és igaz emberré tesz benneteket.

Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok: örömeiteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek, ha ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről látszik így, de belülről mindig értékesebbek lesztek. Ti nyugodtan nézhetitek, hogy a gyertya egyre fogy, mert magatok is gyertyák lesztek.

Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem kicsi és kevés meleget tud adni. Én egyedül kevés vagyok. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és több meleg árad felétek. Ugyanígy lehet köztetek: ha többen összefogtok, akkor sok emberhez eljuttatjátok az igazság fényét, a szeretet melegét. Közösen hatalmas erőt képviseltek! Bennetek, általatok terjed a szeretet melege a szívekben, így tölti be világotokat a fény békessége, és ezáltal uralja majd Földünket a jóság és az egyetértés.

Kormos Gyula

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu