|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Múltidéző Bartók hűséges tanítványa Székely Júlia nevét alig néhányam ismerik, emlegetni pedig senki sem szokta. Amint visszaemlékezem rá, alacsony, jókedvű asszony merül fel a múltból, abból a társaságból, amely vagy nálunk vagy keresztapámnál gyülekezett össze. Férje, Staud Géza, a neves színháztörténész szavát alig lehetett hallani, pedig a bibliográfiákban tekintélyes terjedelem jut neki. Juci néni - vagy amint barátai szólították: Jucika - beszélt helyette is, miközben a csillár fényében villogott a szemüvege. Döbbenetesen rövidlátó volt, el nem tudtam képzelni a zongoránál. Bartók Béla tanítványa volt, s remek könyvet írt a mesteréről Bartók tanár úr címen. Mivel az idei Bartók-évforduló nem igazán hozott izgalmas olvasnivalókat, s a legnagyobb port a lemez-összkiadás körüli vita verte föl, kibányásztam e könyvet a többi Bartók-elemzés közül, s döbbenten láttam, hogy fél évszázada jelent meg a Dunántúli Magvető gondozásában. Ötven év alatt azonban mit sem "öregedett", tanulságos olvasmány ma is. (Székely Júlia nem a zongora mellett aratott babérokat, hanem az irodalomban; színdarabjait előadták, némelyik botrányt keltett, több sikeres volt, néhány művét idegen nyelvre is lefordították.) Bartókról írt könyvének az az értéke, hogy nem mitizálja a tanár urat, mint sok más emlékező, nem is alázatoskodik, aminek az emblematikus személyekről írtakban gyakran lehetünk tanúi, inkább azt világítja meg, hogyan jár-kel, dolgozik a különleges művész a hétköznapokban. Vannak emberek, akikre leginkább a "tiszta" minősítés illik. Bartók ilyen volt. Komoly, tartózkodó és nagyon igényes. Semmitől sem irtózott jobban, mint a hazugságtól. Nem beszélt fölöslegesen, de a szeméből mindent ki lehetett olvasni: ha a harag villámai cikáztak benne, "az ember szinte megsemmisült tőle. De orkán és fergeteg, tűz és jég minden verését érdemes volt kiállni a mennyei megtisztulásért, melyet akkor érzett az ember, ha e tekintetben felszivárványlott a helyeslés. Mintha kék lett volna ilyenkor a szeme. Világoskék, szelíd, tiszta. Pedig barna volt, nem fekete, nem kék, nem szürke, nem zöld. Mély, sötét, barna." Talán Bartók neheztelését váltotta ki Juci néni, amikor a zongora- és zeneszerzői tanszak befejezése után a színi rendezés foglalkoztatta (később a Színház című lapnál dolgozott). Utolsó találkozásuk alkalmával a Pasaréti térről gyalog sétáltak be a városba. A zeneszerző ekkor fogalmazta meg a szakítás gondolatát: "Innen el kell menni" - mondta halkan. Aki "tiszta forrásból" merített, az otthontalan maradt. Székely Júliának azonban életre szóló útmutatást adott: az igazi zene nem múló értékeit tárta föl számára, és a tanítvány sosem lett hűtlen a "tanár úr" leckéihez: zeneszerzők egész soráról - Beethovenről, Schubertről, Liszt Ferencről, Chopinről - írt regényeket. 2006-ban Bartókra emlékezünk. Érdekes, hű tanítványa száz éve született és húsz éve hunyt el. Rónay László
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|