Mindent elveszíteni...

C. S. Lewis fájdalmának naplója

Életünk legfontosabb eseményeire nem készülhetünk fel igazán. Egy iskolai vizsgára talán igen, de a lélekformáló drámai időszakoknak csakugyan nincsenek felkészülési alkalmaik. Olvasópróba sincs, mint a színházban, amikor a szereplők még csak a szövegkönyvvel ismerkednek. Ha ehhez hasonló módon mégis szembesülünk előttünk járt vagy kortárs gondolkodók sorsfordulók ihlette műveivel, felismeréseik, bölcsességeik nem valamiféle használati utasításként állnak rendelkezésünkre. De élet és halál örvényeiről nem is azért olvasunk, hogy a mélyben dideregve megoldásokat találjunk - talán a lélekközösség élménye hordozhatja azt, aki az író által is járt útra kényszerül.

Az utóbbi időben mind több kötet olvasható magyar nyelven is az ír származású cambridge-i professzor, C. S. Lewis tollából. Regényei, a mitikus Narnia világa s története mellett számos művét ismerhették meg már a hazai olvasók a kereszténységről, a hitről is. Lewis lefegyverző logikával ír a racionalitáson túli világról. Szikrázóan szellemes példái, képei hátterében mindig kitapintható bámulatos irodalmi jártassága, a szimbólumok világának mély ismerete, mely írásaiban összefűzi a költészet és a hit birodalmát.

Árnyékország címmel évekkel ezelőtt Richard Attenborough filmjében feltűnt C. S. Lewis igaz története is: a korosodó agglegény tudósé, akit teljesen kiszámíthatatlan módon élete derekán megérint a szerelem. Egy amerikai költőnő kerül hozzá egyre közelebb, míg a barátságból előbb egy segítségnek szánt névházasság, majd igazi szerelmi szeretetközösség válik. Egy rövid közös életre szóló szövetség, hiszen a feleség, Joy rákbeteg, s villanásnyi boldogságuk után rettenetes állapotba kerül. Csodával határos módon csekélyke időt kapnak még, melyet együtt tölthetnek. Alighogy ennek fénye felragyog, az asszonyt újra, immár teljesen felemészti a gyilkos kór.

Lewis összeomlik. Annak a férfinak a világa, aki műveivel millióknak segített a hit útján felbukkanó kételyekkel való küzdelemben, most elemeire hullott. De a szavak embere ebben a helyzetben sem tagadja meg magát: írni kezd. Nem a gyász sokkos állapotának múltával fogalmazza meg a mélyben fuldokolva gyűjtött tapasztalatairól leszűrt gondolatait. A legmélyebb örvényről is lüktető tudósítást ad. Küzd a korábban megismerni vélt és védelmezett Istennel, hiszen zsigerei mélyén is úgy érzi: az megtámadta őt. Becsapta - értelmetlen módon. Reményt adott, hogy újra megfossza tőle. Döbbenetes Lewis próbálkozása, hogy szikrázó és forrongó gondolatait leírva rendet teremtsen, kapaszkodót találjon gyászától teljesen összezavarodott világában. Amíg fogalmaz, nem engedi szabadjára fájdalmát, mely egyébként kezelhetetlenné válna. Kétségbeesett gesztusával próbálja megérteni, mi történt körülötte és velük. Feleségével összenőtt lényüket igyekszik újra kettéválasztani gondolataiban. Érzései új meg új, nemegyszer váratlan fordulókhoz vezetik. A halálosan meggyötört férfi tombol Isten ellen. Olyannyira elborítja a fájdalom, hogy az otthon fellelhető négy iskolai füzetbe jegyzett útjáról szóló megfigyeléseit (hisz művének eredeti címe is ez: AGrief observed, azaz Megfigyelt fájdalom - a Harmat Kiadó A bánatról címmel adta a magyar olvasók kezébe) csak álnéven jelentette meg barátai biztatására a hitvédelmi munkáiról világhírűvé lett író. Érthető, de fölös e szemérem, hiszen a naplószerűen megörökített gondolatok megrendítően hiteles és gyógyító dokumentumai a lélek sötét éjszakájának. Írása végén Lewis Isten mellé hanyatlik. Fájdalma tetőfokán úgy látta, az Úr rávágta az ajtót, s ő hiába dörömbölt. Harca végén hangja elcsendesül. "Kérdezek, de választ nem kapok. Ámbár egészen különös ez a válasznélküliség. Immár nem arcomba csapott ajtóra emlékeztet. Inkább olyan, mint egy néma, de korántsem kegyetlen pillantás. Olyan, mintha Isten nem megrázná, hanem csak csóválná a fejét. Mintha azt mondaná: ťNyughass, gyermekem, nem érted te ezt!Ť"

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu