|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Ünnep után Post festam, azaz az ünnep - a történtek - után hasznos lehet összegezni az eseményeket, és levonni a tanulságokat. De vajon tisztán látjuk-e azt, hogy mi történt Magyarországon az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján? A tények teljes körű ismerete nélkül aligha. Az állami döntéshozók évtizedekre titkosított tárgyalási anyagai fekete foltok az események szövetén. A véleménymentes térbe menekülő, a párbeszédre, a tárgyalásokra épülő demokráciából disszidáló kormányzat intézkedései ellenőrizhetetlenek, követhetetlenek. Az ünnepi könnygázfüstben nehéz belátni a - jogtalanságok sokaságát elkövető - rendőri erők pajzsa mögé. A tények összegzése, és ebből következően a tanulságok levonása tehát ezúttal elmarad. Azaz marad a bizonytalanság és a tanácstalanság a "hogyan tovább?" kérdésében is. Vérző fejű embereket és más felkavaró képsorokat látunk a hetek óta zajló tüntetésekről. Az idő fátylán át pedig egyre halványabban dereng át a szeptember 17-én napvilágra került és büntetlenül maradt cinikus hazugság. A novemberi ködből egy olyan kormányzó hatalom képe bontakozik ki, amely arra ugyan nem képes, hogy megvédje az ország polgárait (lásd augusztus 20.), arra viszont nagyon is, hogy elverje és elkergesse azokat, akik alkotmányos jogukkal élve véleményt mernek nyilvánítani. E ködös politikai-jogi helyzetben talán az egyedül valós - és a múlt hétvégén az utcára vonuló tömegek csöndjében is megtapasztalható - tény az, hogy a hatalom által jóváhagyott rendőri erőszakot látó-elszenvedő magyar polgár nem fél - post festam sem. Körössy
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|