Jegyzet

Steril ünnep, búra alatt

Nem adatott meg, hogy azon kiváltságosok közé kerüljek, akik jelen lehettek volna az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának záróünnepségén, a Hősök terén, november 4-én este. Bevallom, nem is bántam, mert így véletlenül sem tévedhettem "műveleti területre", nem kerültem a "csőcselék" közé, s nem lettem "pszichológiai tettestársa" semmilyen "neofasiszta rendbontásnak". Szóval a tévét néztem döbbenten, amint az ország vezetői az ország lakosait messze elzárva koszorúkat helyeznek el az ismeretlen katona sírjánál.

Lányom is figyelte az eseményeket, csak annyit jegyzett meg: "Ha külföldi nézi ezt a műsort, azt gondolhatja, egy katonai diktatúra ünnepel valahol Amerika déli féltekéjén..." Valóban, voltak katonák szép számmal, igaz, békések, nyugodtak. Parancsnokuk időnként kiáltott egyet - ezekre még zsigereimből emlékszem, milyen jó volt -, majd a katonák jobbra-balra lépdeltek, puskájukat ide-oda kapkodták, hangszereikkel zenéltek az üres Andrássy útnak, Hősök terének. A katonák egy része parancsszóra be-, majd kivitte a történelmi zászlókat. Azok szegények áztak az esőben, lobogtak azonban, ahogy zászlóhoz illik. Egyet kivéve. Az árpádsávosat. Azt nem engedték szabadon történelmi zászlaink közül: vivője "diszkréten" összefogta - nehogy ország-világ lássa...

Hacsak nem politikai elmebaj tombol az országban, akkor mindenki tudja, hogy az árpádsávos lobogónak is helye van a magyar történelemben, hiszen az 1300-as évekig az Árpád-házi uralkodók színe, zászlóiknak egyik alaptípusa volt az. Azt már meg se merem említeni, hogy országunk címerében is szerepel: a kettős kereszttel együtt. Ezt - javaslom -, csak halkan, megbízható körökben említsük, nehogy valakinek eszébe jusson nekirontani a címernek is - vagy netán más "fejfedőre" (mint korábban felvetette valaki: svájcisapkára) cserélni a Szent Koronát is.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu