Kommentár nélkül...

Könyörgés a csalókért

Nem tagadjuk, lapunk hasábjain főként vallásos művekből, természetesen elsősorban a Szentírásból szoktunk idézni. Ugyanakkor mivel Sík Sándorral együtt valljuk, hogy világnézetünk nem intézi el a vallási életet a vasárnapi szentmisével, időnként olyan, a közerkölccsel mint közös értékkel kapcsolatos tényre, megnyilvánulásra, illetve útmutatásra is felhívjuk a figyelmet, melyek nem kifejezetten vallásos újságokban vagy könyvekben láttak napvilágot. Ezúttal - minden kommentár nélkül - Pilinszky Jánosnak az Élet és Irodalom 1981. június 6-i számában megjelent (tudomásunk szerint utolsó) írását tartjuk fontosnak felidézni:

Mély részvétet érzek a hamiskártyások iránt, azokkal szemben, akik sose tudnak szembesülni önmagukkal és tetteikkel. Mivel hozzájuk mérten akár egy gyilkos is, aki fölmérte és megszenvedte tettét: bárány és győztes áldozat.

De milyen lehet izzadt, fekete körmökkel az ťörökös csúsztatásŤ légkörében élni? Roszszabb sors ez a bérgyilkosénál. Ő legalább nem palástolhatja bűnét önmaga előtt, ha előbb nem, halálos ágyán. De a kis csaló, a kis manipuláns, nevén vagy többnyire álnéven, megússza a dolgot. Élve zümmöghet tovább a légyfogón. Ez a valódi tragédiája.

A nagy bűnök tisztítóak, akár a villanyszék. De a bűnös, aki még bűnét is kis-óvatosan követi el, miben remélhet? Az élet szenvedéseit talán megússza, de megfosztja magát annak minden tiszta szenzációjától. Mi, bukottak, legalább tüdőre szívhatjuk halálunkat, de ő? (...)

A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? Ott, azon a szinten, ahol minden bűnös valamiképpen megfürödhet, megfürödhetne a szókimondás kései, de sose késő forrásvizében...? Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol.

-szá-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu