Gyürk András

Fogytán az energia

Sokak számára természetesnek tűnik, hogy szükség esetén az energia rendelkezésre áll, még ha egyre mélyebben is kell a családi kasszába nyúlni a havi számlák kifizetéséhez. Bár a tanyákon sokszor a villamos hálózat sem elérhető, avagy a harmadik világban egész álló nap a tűzifáért kell gyalogolni, mindez elszigeteltnek, távoli problémának tűnhet. Az európai energetikai szakemberek szerint azonban az energiaellátás biztonsága belátható időn belül a legégetőbb problémák egyike lesz a kontinensen.

Amennyiben nem javul az európai energia versenyképessége, a következő 20-30 év során az Európai Unió energiaszükségletének 70 százalékát fogja külföldről fedezni, szemben a jelenlegi 50 százalékkal. Bár az ilyen mértékű importfüggőség önmagában is komoly gond, kísérőjelenségei veszélyesebbek. Az olaj- és gázbehozatal ugyanis nagyrészt két forrásból ered: egyharmada Oroszországból, míg az olaj másik harmada a Közel-Keletről, a gáz egyötöde pedig Algériából származik. Belátható, hogy egy forrás kiesése is kezelhetetlen helyzethez vezethet. Néhány év távlatában veszélyhelyzetek sem kellenek az európai ellátás akadozásához vagy árainak elszabadulásához. Az elmúlt harminc évben a világ energiafogyasztása háromszor olyan gyorsan nőtt, mint a jelenlegi európai trend. A szűkösen rendelkezésre álló energiaforrásokért egyre nagyobb a keresleti verseny, melynek hatása máris érzékelhető a kőolaj és különösen a földgáz árának gyors és egyre nehezebben előre jelezhető változásaiban.

Ami az Európai Unió számára a legpesszimistább jövőkép, a jelenlegi folyamatok megfékezése nélkül negyedszázad múlva várható veszély, mindaz Magyarországnak a jelen keserű realitása. Hazánk energiafüggősége 2005-ben megközelítette a 70 százalékot, az importfüggőség földgáz tekintetében 82 százalék. Az utóbbi tizenöt esztendőben évi több mint 2 százalékkal nőtt az import. Mivel leginkább a villamos energia, a földgáz és a kőolajszármazékok felhasználása nő dinamikusan, a helyzet további romlására számíthatunk. Energetikai kiszolgáltatottságunk jellegében is kedvezőtlenebb, mint a tizenötöké: teljes energiafelhasználásunk legnagyobb részét és földgázfelhasználásunk 90 százalékát orosz forrásból fedezzük. Ennek kockázatait az orosz-ukrán gázvita jól szemléltette. Az ipari fogyasztók menetrendszerű korlátozásai mellett a disputa elhúzódása esetén a legnagyobb télben kellett volna a lakossági, döntően fűtési célú felhasználást korlátozni. Energiapolitikai váltás nélkül a politikai viták mellett számos határainkon kívüli tényező megrendítheti a hazai energiaellátást. Ezek közé tartoznak a közismerten elavult és óriási technikai veszteségekkel működő orosz kőolaj- és földgázkitermelés és -szállítás műszaki problémái, a kelet- és dél-ázsiai térség, avagy Oroszország növekvő energiaigényei. Az uniós energiarendszerekhez történő csatlakozás kismértékben csökkentette e veszélyeket, ugyanakkor az unión belül is verseny folyik az orosz energiaforrásokért, és az egységes külső energiapolitika kialakításának sikere esetén is szembe kell nézni a kínai vagy indiai versenytársakkal.

Bár a hazai energiapolitika formálói számára nem ismeretlen az ellátásbiztonság problémája, az utóbbi években a kötelező uniós szabályok átvételén, a probléma felemlegetésén, hangzatos elvek ismétlésén túl inkább visszalépésekről számolhatunk be a kormány energiapolitikájában.

Európában az energiahatékonyság az ellátásbiztonság javításának és az energiaárak középtávú megfékezésének nélkülözhetetlen eleme. Magyarországon azonban megszűnt az a gazdasági ösztönző, amely a legnagyobb energiafelhasználó szektort, a lakosságot segítette a hatékonyságot javító fejlesztésekben. A Széchenyi Terv energiatakarékossági programját fokozatosan megszüntette az MSZP-SZDSZ-kormány. A parlamenti választások előtt egy héttel újraindult támogatást a választásokat követő napon leállították. Hazai forrásokra az elkövetkező években sem lehet számítani e célra. Bár az EU következő költségvetési periódusában biztosít forrásokat - döntően a strukturális alapokból - energiahatékonysági célokra, a kormány napokban előterjesztett Környezet és Energia Operatív Programjában nem szerepel a lakossági energiahatékonysági beruházások támogatása.

A kormány szerint az energiahatékonyságot a növekvő energiaárak "ösztönző hatása" szolgálja leginkább. Az energiaköltségek növekedése azonban általában azt a forrást is elvonja a családi költségvetésekből, amit egyébként a hatékonyságot javító beruházásokra, lakásfelújításra szántak volna. Bár így a megtakarítási lehetőségek meghatározó részétől elesünk, abban még reménykedhetünk, hogy a távhőszektorba jut majd az uniós támogatásokból, és azon ipar is számíthat jelentős (ugyanakkor nagyrészt szükségtelen) támogatásokra, amely önerőből, uniós források nélkül is "motorja" volt az energiahatékonyság és az energiaintenzitás javításának.

Ki viseli mindezek terheit? Az energia 65 százalékát közvetlenül a lakosság használja fel, elsősorban fűtés és egyéni közlekedés céljára. A szolgáltató és közlekedési ágazatok is jelentős részben lakossági igényeket elégítenek ki. Mindebből következik, hogy a gazdaság és az élet minden területére begyűrűző energiaár-változások közvetlen és közvetett hatásait is az emberek érzik meg. Ugyanakkor a legkritikusabb földgáz esetében fűtési szezonban már ma sem zárható ki a külföldi ellátás akadozása, vagy kritikus időjárási helyzet esetén a hazai lakossági szolgáltatások korlátozása sem, amelyre nagyon régen nem volt példa a hazai energiaszolgáltatásban. Világszerte egyre inkább hasonló kihívásokkal kell szembenézni a klímaváltozás és a nyári új fogyasztási csúcsok hatására a nyári villamosenergia-szolgáltatásban. A legfontosabb fejlemény azonban a kiszámíthatatlanság. Amíg következetes kormányzati politikával, a hatékonyság növelésével, a megújuló energiaforrások elterjesztésével, a beszerzési források és termelő kapacitások sokszínűvé tételével, az import több lábra állításával és az infrastruktúra fejlesztésével nem sikerül kiszolgáltatottságunkat csökkenteni, addig mindenki ki lesz téve a drasztikus, akár napi energiaár-ingadozások hatásainak, legyen szó akár a fűtés költségeiről, avagy a kenyér áráról, akár a folyó fizetési mérleg egyensúlyáról, avagy az inflációról.

(A szerző az EU néppárti parlamenti képviselője)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu