|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
LITURGIA Enchiridion Liturgicum Egy jeles könyv címe ez. Szerzője Radó Polikárp bencés szerzetes. 1961-ben jelent meg az első, majd 1966-ban - negyven éve - a második, bővített kiadása. Mi történt a két kiadás között? Nem kisebb esemény, mint hogy 1963-ban napvilágot látott a II. vatikáni zsinat liturgiával foglalkozó konstitúciója. A szerző - neves liturgikus lévén - meghívást kapott a zsinati szakértők közé, akik segítették a világ püspökeinek tanácskozását. Ki volt ő? Az idősebb korosztály ismerte, hiszen még ma is számosan vannak, akik hallgathatták előadásait. 1899-ben, Sopronban született, 1915-ben kérte felvételét Szent Benedek fiai közé Pannonhalmára. Innsbruckban folytatta tanulmányait, és 1922-ben szentelték pappá. Már tanulmányai alatt is foglalkozott liturgikus kérdésekkel, de inkább a biblikus témák felé fordult. Ezt segítette elő az is, hogy még a római Biblikus Intézetben is tanulhatott. Első írásai is ebben a témakörben jelentek meg. A liturgia területére akkor irányult a figyelme, amikor gimnáziumi tanár lett. Feljegyzései között szerepelt, hogy az ifjúságot a liturgián keresztül lehet a legjobban megfogni, érdeklődésüket az egyház liturgikus élete felé kell irányítani. Emlékszem, hogy amikor az általa írt, a liturgiáról szóló gimnazista hittankönyv kezembe került, ministránsként milyen sokszor olvastam több részletet is. Ő pedig egyre elkötelezettebben fordult a liturgia felé. Egy rendtársával elkészítette az első magyar nyelvű Liturgikus lexikont (1934), aztán különböző kutatásai közül a legjelentősebbek a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából végzett magyarországi kolostorok kódexeinek összeírása és feldolgozása. 1972-ig volt a budapesti hittudományi karon a liturgika professzora. Hallgatóinak segítségére készítette el az Enchiridion Liturgicum című, kétkötetes, hatalmas művét. Ezt a II. kiadást 36 oldallal bővítette. Figyelemmel kísérte az időközben megjelent, jelentős műveket, amelyeket minden témakörben felsorolt. A témákhoz való betoldásokat pontosan jelezte, így segítette a hallgatókat, hogy a legfrissebb információkat megkaphassák. Számos cikkben - köztük az Új Emberben megjelentek esetében is - átadta tudását, meglátásait az olvasóknak. Egyik írásában találjuk: "Minden eszközt meg kell ragadnunk a hívek minél aktívabb bekapcsolására, mert csak azok jönnek majd el, akik nem értelmetlenül vesznek részt, hanem akiknek mély, maradandó lelki élményt jelent a templomozás, amely nélkül elvégre nincs pozitív kereszténység." Utolsó könyvében, amely 1973-ban jelent meg, így vall saját feladatáról: "Amikor ennek a könyvnek az írója a helyszínen szem- és fültanúja lehetett a zsinat mindent megújító munkájának, a lelkében kibontakoztak a liturgia fejlődésében lejátszódó - múlt, jelen és jövő - körvonalai, hivatásbeli feladatának érezte, hogy könyvben tárja a magyar olvasóközönség elé ennek a csodálatos folyamatnak az útját." 1974. november 21-én lépett át a mennyei hazába a liturgia nagy tudósa. Feladatul hagyva a későbbi nemzedékeknek a további tudományos kutatást, de ugyanakkor az egyház szándéka szerinti liturgikus életet is, amely püspöknek, papnak, szerzetesnek, de minden hívőnek is feladata. Verbényi István
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|