|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat Isten másképp lát... Évközi 32. vasárnap - Mk 12,38-44 A mai vasárnap evangéliuma két apró kép, amelyet Jézus pillantása rögzít. Az írástudókat a nép megbecsülése veszi körül. Tisztelik őket, mert jártasak a Bibliában, egész figyelmükkel Isten üzenetének vizsgálatába merülnek. Jézus ennek az életállapotnak egy rejtőző veszedelmére mutat rá. Akit mindenki tisztel, az lassan elhiszi, hogy csakugyan különb a többieknél, s míg másokat tanít, nekik példát mutat, nem veszi észre, hogy belülről föltör benne az önzés, úrrá lesz rajta valami egészen közönséges mohóság. Az írástudók az emberek szeme tükrében nézik önmagukat, hajbókolnak, nagyokat imádkoznak. Talán nem színleg, mint a magyar fordításban olvassuk, de mindenesetre úgy, hogy lássák s megcsodálják őket az emberek. (Jézus arra biztatott, hogy a "rejtekben" imádkozzunk, ahol csak a mennyei Atya tekintetét érezzük magunkon.) Közben pedig felélik az özvegyek házát, az özvegyekét, akik legkönnyebb prédái az ilyen vonzó, magukat illegető szent szélhámosoknak. A másik kép épp egy özvegy mozdulatát rögzíti. Ez szegény asszony, az írástudók nem sokat törődnek vele: ugyan mit várhatnának tőle? Két fillérét, utolsó vagyonkáját nem nekik adja, de nem is magára költi, hanem a templom perselyébe dobja. A gazdagok bezzeg jóval többet adnak, gondjuk van rá, hogy mindenki lássa, csodálja bőkezűségüket. Ezt a szegény asszonyt Jézus méltatja figyelemre. Isten előtt az ő adománya többet ér, mind a gazdagoké. Érdekes, hogy Jézus a tömeghez fordul akkor, amikor az írástudókra mond ítéletet, a szegény asszony mozdulatára viszont tanítványainak figyelmét hívja fel. Mintha egyházára hagyná örökségül: hogy becsüljük meg a köztünk élő szegényeket, s azt a szégyenkező mozdulatot, amellyel a kevesükből is adakozni tudnak. Szent Jakab levelében olvassuk: "Ha belép a ti közösségetekbe egy ember aranygyűrűvel, fényes öltözetben, és belép egy szegény is, piszkos ruhában, ti arra figyeltek, aki drága ruhába van öltözve, és azt mondjátok neki: foglalj itt helyet kényelmesen, a szegénynek pedig azt mondjátok: te csak állj meg ott, vagy ülj a lábam zsámolya elé (2,2-3). Az egyház közösségében Isten gondolkodásmódjának kell érvényesülnie, nem a világ értékelési szempontjainak. Jelenits István
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|