Közbeszéd

Új keletű magyar szó ez, nagyjából azt jelenti, hogy miről és miképp esik szó az ország nyilvános fórumain. Az utóbbi hetekben a magyar közbeszédet az árpádsávos zászlók és a fasizmus rémével való ijesztgetés uralja, meg az alkotmányos, békés elnyomorodást zavaró megmozdulások miatti aggodalom. A fasizmussal való rémisztgetés tisztességtelen - több szempontból is. Rémséges emlékeket, szörnyűséges veszteségeket idéznek föl vele sokakban - az ország idősebb korú lakosságának nagyobbik felében. És nemcsak azokban, akiket - vagy akik rokonait - elpusztították, hanem mindannyiunkban. Tehát nemcsak azokban, akik valamilyen mértékben szenvedői voltak annak a diktatúrának. (Annak is.)

Megdöbbentő, hogy a fasizmussal való rémisztgetés manapság is célravezető lehet. A magát harcos antikommunistának hazudó pártnak tizenhat évvel ezelőtt, az Antall-kormány első esztendejében ezzel sikerült kihoznia az erkölcsi-politikai karanténból a kommunista utódpártot. Antall József és a fasizmus elég távol álltak egymástól, de ez nem zavarta őket.

A fasizmus a két háború közötti olasz társadalom meghatározó mozgalma volt, amelynek nem volt igazi hatása a magyar viszonyokra. A német nemzeti szocializmusnak igen. De a Rákosi-időktől kezdve mégis folyvást a fasizmust emlegették, mert a nemzeti szocializmus kifejezés talán utalt volna a náci és a kommunista diktatúra (azóta történelmileg bizonyított) lényegi hasonlóságaira.

A mai magyarországi éber "antifasiszták" a nyilaskeresztes mozgalom újjáéledésétől rettegnek - vagy csak ezzel ijesztgetik övéiket és minket is. (Náluk ezt sosem lehet tudni...) Nem akarják észrevenni, hogy ezek a piros-fehér sávos zászlók nem azok a zászlók. (Mintha a feslett énekesnőt "tévesztenék" össze a Szent Szűzzel, merthogy egyik is, másik is Madonna - s közben eltekintenek az egyikük karján ülő Megváltótól is...)

Hogy miképp hozzák közös nevezőre a nyilasokat a mai kormány ellen tüntetőkkel? Hazug módon. Mert a nyilaskeresztes mozgalom minden nemzeties jelszava ellenére egy idegen hatalom szolgálatában és zsoldjában állt. Elmondható-e ez azokról a tüntetőkről, akikre olykor vízágyúkkal, gumibottal, könnygázzal és gumilövedékekkel zúdul rá az emberi arcát vesztett rohamrendőrök hada? A tiltakozók a magyar érdekek képviseletét, a megmaradt nemzeti javak védelmét kérik számon a kormányzaton. Mert mintha ez utóbbi volna az, amely manapság idegen érdekek szolgálatában áll.

A mai magyar közbeszéd jól megfizetett moderátorai azért ragozzák az árpádsávos zászló kérdését, azért ijesztgetnek "fasizmussal", hogy addig se arról essék szó, amiről beszélni kellene: hogy miért ragaszkodik korábbi rendőrállamokat is megszégyenítő erőszakkal hatalmához az a koalíció, amely tudatos félrevezetés révén került kormányra. Hogy miféle gazdálkodást folytattak a nemzet vagyonával négy és fél évnyi "kormányzásuk" alatt. Hogy hová lett az a pénz, amelyet most a "költségvetési hiányok csökkentésének" szükségességét emlegetve akarnak behajtani az országon.

Közbeszéd helyett párbeszédre volna szükség az országban. Ami azt jelenti, hogy a kérdésekre válaszolni kell. A történelem tanúsága szerint, aki nem hajlandó a párbeszédre, annak számolnia kell előbb-utóbb a perbeszéddel.

Ennyit a zászlókról és a fasizmusról 2006 őszén, Magyarországon.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu