Sün az erdőszélen

A szélső fák tövében virágok nyíltak, bodza kínálta fényesfekete bogyókkal teli tányérjait, és amikor egy gazos részen mentem át, a nadrágom szárát sárgára színezte a fekete üröm bőven hulló virágpora. Alkonyodott. Az ég alján vörösre színeződtek a felhők, és körben a pirregő tücskök rákezdtek nyarat búcsúztató, szomorkás muzsikájukra. Az erdőben már elhalt a madárdal. Néhány hónapja ugyanitt még csodálatos koncertben gyönyörködhettem. Csattogtak a fülemülék és az erdei pintyek, csengő hangon énekeltek a barátkák, flótázott a sárgarigó, és messze szálltak az énekes rigók hangos, ismételt strófái. Most csak a tücsköket hallottam, és valami halk motozást a bokrok alól. A száraz avarban zörgött valami, ami egyre közeledett, majd a bodza alacsony ágai alól előbukkant egy sün. Szimatolt, kutatott, aztán elindult az erdőszélen. Apró lábai nem látszottak, olyan volt, mintha egy tüskés labda gurult volna a fűben. Amikor közelebb léptem, öszszegömbölyödött, hegyes tüskéit védekezően felmeresztette. Egy idő után megmozdult, kidugta a fejét, és csillogó szemeivel alaposan megnézett. Mintha azon töprengett volna, mitévő legyen. Aztán hirtelen elhatározta magát, oldalt fordult és viszszagurult a bokrok alá. Egy ideig még hallottam távolodó motozását, aztán csend lett.

A sün elsősorban szürkületkor és éjszaka tevékeny, nappal viszonylag ritkán látni. Aki hajnalban vagy kora reggel ül autóba, az utakon ott láthatja az eltaposott, halálra gázolt tüskés állatokat. A sünök ugyanis nem csupán átváltanak az út egyik oldaláról a másikra, de tudatosan is keresik a betonfelületet, ahol az autók szélvédőiről lepergett rovarokat, eső után az ott tekergő gilisztákat szedik össze. Az utak terített asztalt jelentenek számukra, és esős nyári éjszakákon, amikor sok giliszta mászik az utakra, többszörösére nő az elgázolt sünök száma. Azok ugyanis, látva a közeledő autót, a vakító reflektorokat, ösztönösen, a maguk ősi módján próbálnak védekezni, összegömbölyödnek, és tüskéiket tárják a közeledő ellenség felé. Ami azonban megvéd a róka ellen, teljesen hatástalan a kemény gumiabroncsokkal szemben, és sajnos akadnak autósok, akik nem is próbálják meg kikerülni őket.

A sün jól érzi magát a kertekben, parkokban, ahol táplálékot és rejtekhelyet is bőven talál. Amikor még a Sváb-hegyen, a Madártani Intézetben dolgoztam, az alkonyati órákban gyakran láttam "saját" sününket előbújni a park bokrai alól. Az egyik sarokban jókora száraz gallykupac hevert, ősszel az alá ágyazott meg magának a téli pihenőhöz. Mulatságos látvány volt, amint száraz levelekkel, fűcsomóval a szájában a kupac felé igyekezett, és közben, mint valami zsémbes öregember dörmögött, dünnyögött magában.

Az emberek nagy többsége szereti a sünöket, és örül, ha vendégül láthatja őket. Szaporodnak is a nagyobb, bokros kertekben, és kevés olyan bájos látvány akad, mint amikor a nőstényt a körülötte rajzó apróságokkal sikerül megpillantanunk. Néhány éve Ócsa közelében láttam egy ilyen tüskés családot. A mama ment elöl, a kicsinyek libasorban követték. Egyikük jókedvűen előreszaladt, de amikor az öreg ráförmedt, fújt egyet, nyomban engedelmesen visszatért testvéreihez. Amikor a nőstény észrevett engem, összegömbölyödött, gyerekei pedig, kicsit még ügyetlenül, valamennyien követték. De nyomban rá kíváncsian ki is kukucskáltak apró tüskéik alól. Máig felejthetetlen látvány volt!

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu