|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Álmodik a múlt Meslegelni Karcsa bodrogközi kisközség, ősrégi település. Nevét arról az érről kapta, amely innen húzódik Királyhelmec felé. A víznév nyelvi forrása pedig a "fekete" jelentésű török gara szó származékában keresendő. A falu református temploma a környék egyik legszebb román kori műemléke. A helyi legenda szerint egykor régen a tündérek építették. Azok a tündérek, akik a Karcsa-tó mélyén laktak, és az ugyancsak ott élő, de elszaporodott boszorkányok elől menekültek. Ezért két nap és két éjjel alatt felépítették a templomot. "Némelyek szerint Roland nádor építtette, egy időben a kövesdi várral, tehát 1240 körül, de midőn kegyvesztett lett, az építkezés félbeszakadt. Mások szerint meg Roland nádor unokája, Rathold kezdte építeni, s akkor maradt félben, amikor 1285 körül Finta nádor és Micz bán a kövesdi várat bevették. Egy harmadik változat szerint Omode bán leánya kezdte meg az építését, de befejezése előtt meghalt. Vannak viszont, akik Micz bán fia Demeternek, a későbbi leleszi prépostnak tulajdonítják építését." A román stílusú téglatemplom szentélyrészét XII. századi, belül hatkaréjos rotundából (körtemplom) alakították ki. Annak idején ezért utaztam ide, hogy lefényképezzem. De a XIII. században épült hajója, s az ott található, olasz-francia hatásokat tükröző kőfaragásai is ámulatba ejtettek. Közülük való az itt látható dombormű is, amelyen két alak látszik, akik éppen birkóznak, vagy inkább - a kép szerint - fojtogatják egymást. (A széles oszlopfőn van még egy harmadik személy is, de itt nem látszik.) Virter Ferenc írja a Zemplén vármegyéről szóló monográfiában, hogy a Latorca és a Bodrog találkozásának széles szögében s le, egészen a Sajó torkolatáig ez a vidék a zempléni magyarság főereje volt. Az itt található "falvak közül Cigánd, Géres, Karcsa féltékenyen elzárkózik a többi falutól, a saját véréből szaporodva fel századokon át s vajmi ritkán házasodva össze más községekkel. A falu népe alig néhány családból, vagyis hadból áll." Épp ezért számos legendát, mesét megőriztek, és természetesen vannak nyelvi sajátságai is. A tájszólással kapcsolatban azt olvastam, hogy Karcsa község vidékén a többes számú főnévre egyes számú igét használ a nép: például: gyün a tehenek. A cigándi polgár pedig azt mondja, hogy: szalad az emberek. Ennek analógiájára, az itt mellékelt képet nézve, talán azt kellett volna írnom, hogy nem verekednek, öldöklik egymást, hanem öl, ver ez a két ember egymást. De meslegelni (fejtegetni) nem akarok, ezt a kérdést rábízom a nyelvjáráskutatókra, s ezért helyesebb mégis, ha azt írom: ezek itt, ebben a templomban ölik, fojtogatják egymást, valószínűleg mindannyian a saját igazuk miatt, ahogy azóta is, ma is oly sokszor ezt így látni. A miértre pedig majdnem mindig az a válasz, hogy csak. Itt szintén lehetne meslegelni, de ezt is hadd bízzam másokra. Szöveg és kép: Móser Zoltán
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|