Uj Ember

2006.09.17
LXII. évf. 38. (3031.)

Megjelent
az Új Ember
gyermekújsága:
a Testvérek
szeptemberi száma!

Főoldal
Címlap
"Az irgalom győz a gonosz fölött"
A pápa Bajorországban
Boldoggá avatás Budapesten
A történelemben először
Előretekintés, megemlékezések
Befejezte őszi ülését az MKPK
Eltűnt iraki katolikus pap
A gyermekek védelmében (is) tüntetnek
Nagycsaládosok a társadalmi elégedetlenség hangján
Lelkiség
Jézus "személyazonossága"
Szentírás-magyarázat
Kitartó hűségeseket vár a nép
Homíliavázlat
Távol és mégis közel
LITURGIA
Egy odaadott élet üzenetei
Salkaházi Sára naplójegyzeteiből
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Nagy családban élni jó
Közös feladatok, aggodalmak és örömök
Médiaetikai jegyzetek
Büszkeség
Torontói rögök helyett
Lapszél
Az ember legyen optimista!
Élő egyház
Válaszolni Jézus hívására
Lelkipásztori napok a gyulafehérvári főegyházmegyében
"Szeretetből lett iskola" - Zsámbékon
A munka és az értékek megbecsülésére nevelnek...
A "kistestvér" jubileuma
A Mária Rádió megáldása
Fórum
Jegyzet a bölcsességről
KÖNYVESPOLCRA
Prohászka Ottokár időszerűsége
Az Olvasó írja
Az áldozatokat mentették
Fórum
Kreatív utat keresünk
A Szociális Testvérek Társasága - régen és ma
Fórum
Bíboros - a leviták törzséből
Jean-Marie Lustiger nyolcvanéves
Kérdések és válaszok az egyház hitéről
Az új kis katekizmus
A szabad és erkölcsös társadalomért
Ki menti meg Európát a szélsőséges szekularizmustól?
Fórum
Kívánatra ölés - az eutanázia (II. rész)
Szent az élet
A gyermekkórházak bezárásáról és a pedagógusok elbocsátásáról
Egészségügy
Ifjúság
Újra megtisztulni, erősebb akarattal
Országos karizmatikus találkozó Szegeden
Hangulatjelentés
Legfőbb ideje...
A nagymarosi találkozóra készülünk
Kultúra
Mozart minden mennyiségben
Salzburgi körkép
Hősök és pribékek
Játékfilm készült Mansfeld Péterről
Noteszlap
Tíz mondat a néma diktatúráról
Paletta
Fórum
"Ideje Istenről beszélni..."
Keresztény múlt és jelen Szibéria szívében
Társ nélkül, de közösségben
Hétvégék gyermeküket egyedül nevelő szülők számára
Meslegelni
Álmodik a múlt
Mozaik
Kaposvárról Kaposszentbenedekre vezetett az út
Máté apostol
Ősi malom a múló időben
Főzőtalálkozó Törökszentmiklóson
Horváth Ilonára emlékeztek
Sün az erdőszélen

 

Társ nélkül, de közösségben

Hétvégék gyermeküket egyedül nevelő szülők számára

Miért engedte meg Isten, hogy tönkremenjen a házasságom? Miért vette el életem társát? Meg tudom-e bocsátani valaha is a megbocsáthatatlant? - Zavarba ejtő, "nem illendő" kérdések ezek egy keresztény hívő szájából - de a nem is oly ritka valóságot, a válás vagy özvegység miatt magára maradt ember kétségbeesését, tanácstalanságát tükrözik. A lélek csendjében erre is felelő Istenhez szeretnék közelebb vinni a gyermeküket egyedül nevelő szülőket az Emmánuel közösség tagjai.

Évről évre megrendezik azokat az egymásra épülő három hétvégéből álló találkozókat, amelyek során a szervezők a bajbajutottak mellé szegődnek, hogy segítsék talpra állásukat. Praktikus nevelési témák (a tekintély, a büntetés vagy épp a zsebpénz kérdése) csakúgy szóba kerülnek az egyes alkalmakon, mint a kiengesztelődés sokszor emberfelettinek tűnő életfeladata: a megbocsátás a volt férjnek-feleségnek, vagy épp Istennek, aki nem adott több közös időt a házastársak számára.

Az együtt töltött napokat dicsőítéssel kezdik, amely mélyen megérinti az egyedülálló szülőket - mondja a program vezetője, Madocsai Bea. - Gyakorló keresztények között is jócskán vannak, akiknek az életéből hiányzik ez az imádság. Kevés embernek van arról élménye, hogy személyesen, bensőségesen is lehet beszélgetni Istennel. A dicsőítés során felismerem, hogy a mindenható Isten gyermeke vagyok, és ő a legjobbat fogja adni nekem, és nem feltétlenül azt, amit esetleg akár két éve kérek tőle. Sőt, a javamra tud fordítani olyan fájdalmas helyzeteket is, amelyekről azt hiszem, hogy csak belepusztulni lehet. Sokan elmesélik, hogy a találkozó óta elkezdtek otthon imádkozni. Az esti közös beszélgetés során van persze olyan is, aki arról számol be, hogy neki nem megy a saját szavakkal mondott ima. Azt mindenesetre már az elején tisztázzuk - teszi hozzá Madocsai Bea -, hogy a dicsőítés nem a mi jókedvünket fejezi ki, hanem Isten hatalmát, dicsőségét ismerjük el ezzel az imádsággal. Péter apostol addig tudott a vízen járni, amíg Krisztusra szegezte a tekintetét, és nem a hullámokra. A dicsőítés során mi is Istenre figyelünk. Ha csak a kérő ima jelenik meg az életünkben, akkor inkább a mélységet nézzük. A hétvégéink lényege, hogy a résztvevők élő kapcsolatba kerüljenek Istennel.

A dicsőítést gondolatébresztő előadás követi, amely után kiscsoportos formában mindenki megoszthatja a többiekkel, hogy mi érintette meg őt, mi az, amiről úgy látja, az életében nincs rendben. Lehetőség nyílik arra, hogy ki-ki megfogalmazza, mi az a kicsiny lépés, amelyet meg tudna tenni életének ebben a nehéz szakaszában. "Azt nem lehet megfogadni, hogy mostantól soha semmi rosszat sem gondolok a volt házastársamóla, hiszen ezt nem lehet teljesíteni. De azt igen, hogy minden reggel elmondunk egy fohászt a volt párunkért. S ez önmagában nagy dolog" - mondja a találkozók vezetője.

Azt nem várják a szervezők, hogy a résztvevők valljanak a múltjukról. Ha valaki életének olyan szakaszában van, hogy kikívánkozik belőle, akkor a többiek meghallgatják, de van olyan is, aki nem akar beszélni az őt ért veszteségről. "Az egyedül maradt ember számára az egyik legfőbb feladat, hogy szembenézzen azzal, ami történt vele. Merje kimondani, hogy ami történt, borzasztó, iszonyatosan fáj, és ebből az állapotból kell továbblépnie. És erre csak úgy vagyunk képesek, ha megpróbálunk kiengesztelődni önmagunkkal, Istennel és a volt párunkkal. Az embernek arra van szüksége, hogy a benne lévő, Isten alakú űrt Isten töltse be. Sokan azzal szembesültek hétvégéink során, hogy együtt élve a másik emberrel akarták betölteni ezt az űrt."

A közösség tagjai arra biztatnak minden résztvevőt, hogy amint kezdenek talpra állni az őket ért trauma után, ne zárkózzanak magukba, hanem csatlakozzanak egy élő keresztény közösséghez. "Fontos felismernünk: nem az az alapvető identitásunk, hogy egyedülálló szülők vagyunk, hanem Isten szeretett gyermekei, akik egy közösséghez tartozhatnak, ahol szeretik és jelenlegi élethelyzetükben is elfogadják őket."

A hétvégékre sokféle ember jár - inkább nők, de "mutatóba" feltűnik néhány bátrabb férfi is - mondja Madocsai Bea. Ennek az aránytalanságnak egyik oka lehet, hogy a férfiak általában kevésbé készek feltárni érzelmi világukat. A találkozókon való részvétel egyetlen kritériuma, hogy legalább egy tizennyolc éven aluli gyermeke legyen a jelentkezőnek, mivel a vasárnapi alkalmak a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdésekről szólnak. A hétvégéken - amikor csak teheti - egy-egy szentmise alkalmával részt vesz Bíró László püspök is, akinek biztatása nagyon sokat jelent a résztvevők számára - mondja Madocsai Bea. A családreferens főpásztor jelenléte erősíti azt a tudatot, hogy az egyedül maradt szülők és gyermekeik is családok - rendkívül nehéz helyzetben, nagy sebeket hordozva. Az ő védelmező, támogató közösségüket építhetjük mi is - "a többiek". Isten szeretetének világba fordítóiként. Például úgy, ahogyan az Emmánuel közösség teszi évről évre.

Szigeti László

További információk a hétvégékkel kapcsolatban az Emmánuel közösség honlapján: www.emmanuel.hu, vagy e-mailben: info@emmanuel.hu

A következő három hétvégére, amelyek Pécsett lesznek (szeptember 30-október 1., november 11-12., december 2-3.), telefonon lehet jelentkezni Czibulka Csabánál: 06-30/476-9659.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu