"Ideje Istenről beszélni..."

Keresztény múlt és jelen Szibéria szívében

A "Szibéria legszebb városa" jelzővel dicsekedhet a Moszkvától négyezer kilométerre fekvő Krasznojarszk. Neve főleg a világ egyik legnagyobb vízierőművéről ismert. A rövid nyár heteiben az erre járó turistát kellemes meleg fogadja. Az egymást követő szökőkutak, a Jenyiszejhez méltó hatalmas folyóparti sétány, a városközpont, az óriás fáival csalogató park, a változatos és arányos épületek harmóniát sugároznak. A XIX. század végén épült transzszibériai vasútvonal rohamos fejlődésnek indította a várost, mely 1880-ban már Csehovra is mély benyomást tett. Nem is értette, miért választotta a hatalom a száműzöttek letelepedési helyévé.

Híd a Jenyiszej folyón

1911-ben készült el a vörös téglás, neogót stílusú katolikus templom, amelynek két magas tornya szerves részét képezi a városképnek. Az 1905-ben meghirdetett vallási tolerancia lehetővé tette, hogy a helyenként nem is kis létszámú katolikus közösségek kőtemplomokat emeljenek.

A Városi Filharmónia tulajdonában lévő katolikus templom

- Lengyelország 1863-as felosztását követően a száműzöttek egy jelentős része Krasznojarszkba került. Akkor rövid időre a város húsz százaléka katolikus volt, többségükben férfi - mondja a lengyel Antonij Badura esperes, a klaretiánus szerzetesház elöljárója.

Az Örömhír derűs hirdetője, Makszim atya (balra)

Krasznojarszkban - melyet a lengyel származású Andrej Dubenszkij alapított 1628-ban - ma száz nemzet képviseli magát. Az első világháborúban fogságba esett magyar katonák tragikus sorsára a Történeti Múzeumban kiállított tárgyak emlékeztetnek, köztük néhány szentkép. Az itt elhunyt evangélikus vallású Gyóni Géza költő néhány sora jól olvasható a vitrinben. A kommunizmus idején készült köztéri szobrok mellett ma is áll a forradalomhoz csatlakozott és a polgárháború idején a városban kivégzett magyar forradalmárok emlékműve. A Városi Múzeum előtti sziklatömb ugyanakkor a kommunista rendszer elnyomottjainak állít emléket. Közöttük van Cerpento atya, az utolsó katolikus plébános, aki 1936-ban, a városi börtönben vesztette életét. A hívek a templom államosítását követően évtizedeken át csak titokban, lakásokon gyűltek össze. Különleges alkalomnak számított, ha valamely kiszabadult lengyel, litván vagy szlovák pap felkereste őket. Valter Tisek jezsuita atya, akinek jelenleg folyik a boldoggáavatási pere, többször járt itt az ötvenes években.

Az ortodox egyház tagjai között is számtalan a vértanú és hitvalló. 1995-ben avatták szentté az 1961-ben elhunyt Lukács érseket (Valentyin Felikszovics Vojno-Jaszeneckij). Édesapja katolikus volt, a lengyel-litván uralkodókat szolgáló nemesi családjuk hatszáz éves múlttal rendelkezett. Az orvosi egyetemet végzett és már sikeres sebészt pappá és hamarosan püspökké szentelték. Egy héttel később tartóztatták le először. 1934-ben írt sebészeti tudományos munkája révén világszerte ismert volt, ezért a rendőrség hivatalos levélben kért engedélyt Sztálintól az érsek kivégzésére, a "vezér" azonban nem várt módon válaszolt: "...most szükség van a vallásra és az orvostudományra...", és a hitét megvalló érsek-orvost a Sztálin-rend első fokozatával tüntették ki.

Az ortodox egyház 1990-ben püspöki székhellyé tette a várost. Újra megnyílt egy női és egy férfi monostor. Sorra épülnek a templomok, számuk az egyházmegyében közel jár a kétszázhoz. A templomba járók száma négy-öt százalék körüli.

A katolikus egyháznak Szibériában két egyházmegyéje van. Antonij Badura atya a krasznojarszki esperesi kerületben szolgál.

- Az irkutszki egyházmegye felét kitevő, egyharmad Európa nagyságú kerületben huszonhét helyen havi rendszerességgel mutatunk be szentmisét - mondja. - Heten vagyunk klaretiánus szerzetesek, öten Krasznojarszkban. Az esperesi kerület területén három női kongregáció és két világi közösség él.

Az atya 1991-ben érkezett Lengyelországból. Egy időre, az új püspök 2003-as kinevezéséig (az előző lengyel püspök nem kapott beutazási engedélyt) ő látta el az egyházmegye kormányzását. A rendház lakója Makszim atya is, az első szibériai orosz pap:

- Szocialista gondolkodásban nőttem fel, ami tetszett is. A nagyapám fontos politikai állást töltött be szülővárosomban, az édesapám magas rangú politikai tiszt volt. Amikor az NDK-ban éltünk, vágy ébredt bennem a számomra ismeretlen Isten után. Nem tudtam, mit tegyek. Senkivel sem tudtam erről beszélni, az édesanyám vallásilag közömbös volt. De aztán Isten maga jött a segítségemre. 1991-ben megkeresztelkedtem, és most pap vagyok.

Az Orosz Ortodox Egyház és a Vatikán kapcsolatában kényes kérdés a prozelitizmus. Mi erről a véleménye egy orosz katolikus papnak?

- Azt gondolom, hogy nálunk egyáltalán nem létezik prozelitizmus - mondja Makszim atya. - Ha ma egy orosz ember a katolikus egyházban kéri a keresztséget, annak a legtöbbször az a magyarázata, hogy felfedezte: szülei, nagyszülei lengyel, német, litván vagy egyéb nemzethez tartozó katolikusok voltak. Oroszországban vallásszabadság van, ezért nálunk mindenki szabadon választhat vallást.

A közelmúltban felújították a zsinagógát, és áll már az új mecset is Krasznojarszkban, ahol a katolikus egyház 1991. május 15-én került hivatalos bejegyzésre. Szolnyecsnij városnegyedben most épül az új katolikus templom. A városközpont templomát annak idején rádióstúdióvá, majd mozivá alakították át. 1980-ban a város vezetése elfogadta Larinov Mihail Nikolajevicsnek, az egyetem építészeti kara (lengyel származású) tanárának javaslatát, és a hallgatók diplomamunkájaként a templom visszanyerte eredeti állapotát, akkor kapta vissza tornyait is. Az épület a Városi Filharmónia tulajdonába került. A kiváló akusztikájú templomban orgonát építettek, és ma hangversenyterem. A katolikus egyház a szentmisék idejére naponta néhány órára bérbe veheti.

A néhány ezer fős plébánia gondozásában működik egy kiadó, 2000-től a Caritas. Ideje Istenről beszélni címmel heti rendszerességgel állandó programjuk van az autórádióban. Ők indították útjára a szibériai katolikus tévét.

A néhány napos krasznojarszki látogatás végén egy mondat visszhangzik bennem szüntelen: "Áldott legyen Isten az ő szentjeiben!" Szibéria sok ezer névtelen vértanújának áldozata kimondhatatlanul nagyobb érték, mint földjének természeti kincsei. Ez utóbbiak dúsgazdaggá tettek már nem egy embert Oroszországban. Annak az örömnek a titka azonban, amit az itt élő keresztények arcán láttam, nem e világ kincseiben, hanem az elődökhöz hasonlóan, Jézus követésében rejlik. Ő ígérete szerint követőit az öröm teljességével ajándékozza meg!

Vizsolyi László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu