Czigány György

Tíz mondat a néma diktatúráról

A félelem béréből él a diktatúra, félelmei miatt kell rettegést keltenie: jelszavakkal igázza le a lelkeket s kegyetlenebb csak, ha tehetetlen. A megtorlás igazságát ismeri csupán, a szolga hűségét a hatalomhoz, elnyomottak alkalmazkodását a képtelen hazugsághoz. Mosolyával azokat jutalmazza meg, akik elvették már gondolataik maradék szabadságát is.

Húsz évvel a forradalom után szinte szelídnek is látszhatott a zsarnokság: túl az akasztásokon, ragadozók napi támadásain, kitelepítéseken. De mint régmúlt atomrobbanás után a néma sugárzás mérge, a barátságosabb lét keretei közt is tovább hatottak a pusztító erők.

Egy ártatlan példa erre. Kitűnő zenetörténész írta meg Kodály Zoltán életének krónikáját szépen, hibátlanul, ám az 1956-os őszhöz érve szükséges volt leírnia (1977-ben), hogy Kodályékat fájdalmasan érintette az ellenforradalom híre: oda a Hegyi éjszakák békés nyugalma a természet tiszta csendjében, fájó disszonancia volt számukra a felforgató elemek lármája...

Kodály roppant tudatos ember volt, az ő életében semmi sem történt véletlenül. Életének, s talán a zeneirodalomnak is leghatalmasabb "a cappella" kórusművét, a Zrínyi szózatát tizenegy hónappal a forradalom kitörése előtt mutatta be, kiáltván "a török áfium" ellen: ne bántsd a magyart! Jól értettük drámai akkordjai szavát, megidézte a Szózat dallamát is művében. A forradalom esztendejében zenésítette meg ezután Petőfi versét, a Nemzeti dalt, de a néma diktatúra következő esztendeiben nem illett észrevenni, hogy a Zrínyi szózata tiltott zene lett, hogy a magyar nemzetért könyörgő ima hosszú hallgatásra van ítélve.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu