Noteszlap

Az író neve

Amikor felsős gimnazisták, ötödikesek lettünk, Bagdi Imre tanár úr kezdett minket Dante nyelvének szépségeibe és titkaiba bevezetni. Debrecenből jött, diákkorában egy osztályba járt Ladányi Ferenccel, a későbbi színésszel. És sokszor mesélt nekünk magyartanárukról, Oláh Gáborról, a költőről és prózaíróról, aki akkor már betegen, visszavonultan élt.

Oláh Gábor 1881-ben született Debrecenben; évei száma szerint kortársa volt a Nyugat első nemzedékének, de nem tartozott közéjük. Négy évvel fiatalabb Ady Endrénél; az Illés szekerén című kötettel egy évben, 1908-ban jelenik meg az első verseskönyve: Az élet lobogója alatt; majd a Szeretném, ha szeretnének esztendejében, 1909-ben az Istenek alkonya, és egy másik gyűjtemény, a Gondolatok felhőfutása. A készülődő holnaposok rá is számítottak, de nem küldött nekik verset, pedig Juhász Gyula kérte.

Nem tudni, miért vonta ki magát ebből a korszakos antológiából. Megsértődött valamiért? Pedig Ady nagyra tartotta, küzdőtársnak tekintette a magyar költészet megújításában; Másokért csatáztam című versének ez az ajánlása: "Oláh Gábornak küldöm".

Aki a fővárosban tanári diplomát szerzett, de mindvégig szülővárosában élt, ott tanított. Verseskötetei, prózai írásai, regényei, elbeszélései is Csokonai városában láttak napvilágot. Tanulmányt írt a debreceni nyelvjárásról; Csokonairól, Petőfi képzeletéről, Ady szimbolizmusáról. Regényei közül talán a Heten vagyunk a legsikerültebb, csak egy évvel halála után, 1943-ban került a könyvesboltokba. Novellaíró művészetéről az 1955-ben kiadott Debreceni zendülők című válogatott kötete tanúskodik leghívebben. Válogatott verseit 1957-ben adták ki.

Ma méltatlanul keveset tud róla az olvasó, pedig Oláh Gábor jelentős tehetség volt, a huszadik század első évtizedeinek ő is klasszikusa, irodalmunk története egyik szakaszának számottevő szereplője. Az újabb magyar irodalom című kötetében így ír róla a pécsi Várkonyi Nándor: "Egyéniségében, vagy inkább magatartásában van valami, ami Vajda Jánosra emlékeztet. Mindketten szertelenek és romantikusok; folytonos vihar fényárnyék-világában élnek."

Oláh Gábor neve: foglalt név. Erre azért igyekszem fölhívni a figyelmet, mert az ünnepi könyvhéten megjelent egy Gumikötél című kötet, címlapján - ugyanevvel a névvel... Nyilván egy mai, egy fiatal Oláh Gáborról van szó. Akit éppen ezért kérek: tegyen neve elé vagy vezeték- és keresztneve közé megkülönböztető betűt. Így szokás, de gyakorlati értelme is van. Erre kérném akkor is, ha nem Oláhnak, hanem Mikszáthnak, Móricznak, Ottliknak vagy Esterházynak hívnák. Egyébként a megkülönböztető betű olykor fél, sőt egész siker. Példa rá Cs. Szabó László, kit senki soha nem hívott a családnevén; ő lett és maradt mindvégig "a Csé"...

Dalos László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu