Mozart minden mennyiségben

Salzburgi körkép

A salzburgi Mozart-szezon lepipálta Bécset: hosszabb fesztivált rendeztek, és 263 000 jegyet adtak el, ötvenezerrel többet, mint máskor. A fragmentekkel, korai szerzeményekkel, ritkaságokkal együtt huszonkét Mozart-operát tűztek műsorra, és 94 százalékos látogatottságot értek el. Ez az idei mérleg, de nézzük a hangulati tényezőket.

Mozart és Anna Netrebko eleget tettek a várt hisztériának, mire Harnoncourt hűvösen megjegyezte: "A Mozart-év csak a Mozartot nem ismerőknek volt különleges! Számomra csupán némi kíváncsiság kielégítésére szolgált. A pillangók és a legyek azonban ugyanúgy röpködnek most is, mint máskor!"

Míg a Goldener Hirsch, ahol Karajan és Pavarotti voltak egykor díszvendégek, töretlen nagyvonalúsággal kényeztette a premiervendégeket, a Getreidegasse világmárkás üzletei világcsúcs árakkal, az éttermek a legjobb falatokkal várták a nemzetközi publikumot. Harnoncourt hét Figaro után is lelkes, Muti hét Varázsfuvola után is fáradhatatlan, Marianne zu Sayn-Wittgenstein hercegnő, az ismert "mamarazza", több fényképalbum híres fotográfusa és a fesztivál VIP-vendéglátója, először hiányolja a fesztivál eleganciáját, bár Winston Churchill II (az unoka) és a híres Aga Khan felesége, akárcsak jó néhány népszerű filmsztár és népszerűtlen politikus gyakori vendég az operaestéken.

Salzburgban nem kell interjút kérni, hisz lépten-nyomon találkozni ismerősökkel: egy üzletben találod magad a civilben kislányos Anna Netrebkóval, a búcsúzó intendáns, Peter Ruzicka neked is szidja az áramszolgáltatást, ugyanis a kiesés miatt a nagyszerű Richard Strauss-féle Idomeneo-változat percekre félbeszakad. (Valamikor Karl Böhm vezényelte a Bécsi Filharmonikusokat, amikor hasonló okok miatt elsötétedett a színpad, de a zenekar zavartalanul tovább játszott.) Pár mondatával megerősíti benned a Don Giovanni élményét Martin Kusej, aki színházi rendezőnek legalább oly ötletgazdag, mint amilyen remek érzékkel rendez zenés színházat. A hatvanévesen is két évtized legjobb Jedermann-ját nyújtó Peter Simonischek pedig sóhajtva panaszolja: nem elég, hogy ötödik éve bánja meg bűneit, egyetlen szabad perce sincs a sok reá testált társadalmi munka, tiszteletbeli tagság miatt.

A legnagyszerűbb! Ha Salzburg Nobel-díjjal honorálhatna operaprodukciót, Günter KrämerMitridate re di Ponto, a Racine tragédiát feldolgozó Mozart-opera rendezése nyerhette volna azt. Jürgen Bäckmann forgóajtókkal, rácsos kamrákkal, rafinált tükörhátfalú színpadképével palotalabirintust, tróntermet, kínzókamrát varázsol szemünk elé piros kabátba, fehér nadrágba és parókába bújtatott, jellemzően Mozart-kori udvaroncok tömegével, akik hol rómaiakká, katonákká változnak, hol színpadon csúszkáló kegyeltekként jelennek meg. Mértéktartó és ízléses modernitás, kiváló színházi és még kiválóbb zenés produkció (Les Musiciens du Louvre) szépséges hangokkal, perfekt koloratúrokkal és a virtuóz kontratenor, Bejun Mehta vendégszereplésével, kinek tiszta csengésű szopránja csúcsprodukció. Beigazolódott, hogy Mozart fiatalkori művének színpadi megjelenítése nemcsak nagyratörő sportteljesítmény, hanem zenei élvezet, aktuális generációs konfliktus, megrázó családi dráma is.

A kiválasztott! Az idén újra játszott Don Giovanni már Palmers-fehérneműs nyitóplakátjával is sikert aratott. A Kusej-Harnoncourt-Netrebko (Donna Anna) produkciót ezúttal a korrekt munkát végző ifjú Daniel Harding vezényelte; Martin Zehetgruber forgó fehér körpavilon színpadképét fehérneműbe öltözött énekkari tagok élénkítették. Az elkárhozott Giovanni - akit Leporello még le is döf - világító sárgás fénycsóvában tűnik el, szinte felszívódik. Ezúttal nem a rutinos Thomas Hampson vonta magára a figyelmet, hanem az operaszínpad bársonyos hangú Banderasa, a pescarai Ildebrando d`Arcangelo, aki született, szimpatikus Leporello. Michael Schade korántsem tehetetlen báb Don Ottavióként, Luca Pisaroni pedig nagy jövőt sejtető Masetto. Christine Schäfer azonban a "karakter" Anna Netrebko mellett törékeny hangú tévedés a szereposztásban.

Az örök! HofmannsthalAkárki, a félelem és a halál című drámája a gazdag ember haláláról, aki egyetlen óra haladékot kap, hogy megbánja bűneit, a Salzburgi Ünnepi Játékok megteremtőjének alapdrámája. Igazi népszínmű, amely jó idő esetén érvényesül igazán a Dóm téren. Kiváló karakterszínészekkel nagyszerűen megformált figuráival testesíti meg a gyarló ember tulajdonságait, esendő tévedéseit. Ha megszívleled néhány gondolatát, elkerülheted a kárhozatot: "Isten senkit sem büntet anélkül, hogy előzetesen ne figyelmeztetné... Az igazak oly fényesen fognak ragyogni, mint a Nap teremtőjének birodalmában... Vajon hányszor kellene élni, hogy tanuljunk a halálból?"

(Azt rebesgetik, az új intendáns, Jürgen Flimm jövőre Plácido Domingót tervezi meghívni a Rómeó és Júlia karmesterének Netrebko-Villazón párosa mellé, mely produkció talán még a foci-világbajnokság felhajtásával is versenyre kel majd.)

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu