Bíboros - a leviták törzséből

Jean-Marie Lustiger nyolcvanéves

A lengyel zsidóság vallási hagyományait vitte magával a Lustiger családnak az a része, amely Párizsban települt le 1917-ben. Sokan menekültek a nyomor és üldöztetés elől. Előbb piacoztak, majd kis üzletet nyitottak a Montmartre-on.

Az 1926. szeptember 17-én született Jean-Marie - akkor még Aaron - itt szívta magába szüleitől a hagyományokat, de a francia nyelv és kultúra értékeit is. Szenvedélyes olvasó volt kisdiák korától kezdve. Így egyre inkább tágult látóköre.

A háború kitörésekor szülei - húgával együtt - Orléans-ba menekítették. Egy fiatal irodalomtanárnőnél laktak, aki tovább segítette a kamasz diák szellemi bontakozását. A katolikus tanárnőt meglepte a tizennégy éves fiú vallási érdeklődése, aki 1940 nagycsütörtökén az orléans-i székesegyházba tévedt, ahol különös élmény kerítette hatalmába. Másnap azzal állt elő, hogy meg akar keresztelkedni. Az orléans-i püspök vezette hittani felkészülését.

Természetesen nem kerülhette el az élénk szellemű kamasz a hitbeli kételyek örvényeit sem: olyannyira, hogy - bevallása szerint - tizenöt-húsz évig visszatérő szellemi küzdelmet okoztak életében. A háború összeomlása után, 1940 augusztusában keresztelte meg a püspök. Jean-Marie megtartotta Aaron nevét is, miközben kezdte igazán felfedezni a kereszténységet.

Édesanyját 1943-ban Auschwitzban megölték. Aztán apjával gyári munkát vállalva fedezte fel a hétköznapok világát.

1944 őszén apjával visszatérhettek Párizsba, és beiratkozott irodalom szakos hallgatónak a Sorbonne-ra. Tovább mélyült műveltsége a "hét szabad művészet" világában, s közben részt vett az új egyetemi lelkész által kibontakoztatott keresztény életben és gondolkodásban.

1946-ban a papi hivatás mellett döntött. A végső bizonyosság azonban csak 1951-ben, a jeruzsálemi Szent Sír-bazilikában ébredt lelkében. 1954-ben szentelték pappá, és a párizsi egyetem több szakán tanuló hallgatók lelkésze lett. 1959-ben a párizsi Richelieu Központ igazgatója volt tíz évig. A II. vatikáni zsinat időszakában élénk szellemi élet folyt itt, de az algériai háború és az 1968-as diáklázadás kényes körülményei között hasonlóképpen. Jean-Marie Lustiger vezetésével a változásokban és válságokban az idők jeleit igyekeztek felfedezni, a keresztény ember számára felbukkanó kihívásokra keresték a válaszokat.

A következő tíz esztendőben a Sainte-Jeanne-de-Chantal párizsi plébánosaként a zsinat utáni lelkipásztori törekvések mesterévé vált, aki híveit sikerrel mozgósította. Közben továbbra is kerékpáron járta lelkipásztori útjait.

Orléans-i püspöki kinevezése után szinte csak a lelkipásztori tervezésre volt ideje, mert Marty bíboros utódaként 1981. február 2-án II. János Pál pápa kinevezte Párizs érsekévé. 1983-ban lett bíboros.

Lustiger kardinális új korszakot nyitott a francia egyházpolitikában. A 2002-ben kötött megállapodás értelmében rendszeres, munkacsoportokban is zajló párbeszéd folyik az egyház és az állam között. Minden évben egyszer a köztársaság elnökével is találkozott.

Lehetetlen volna mindazt csak felsorolni is itt, amit a nyolcvanesztendős bíboros érsek tett és alkotott tevékeny életében. Ő maga "fő műveként" tartja számon, hogy a párizsi plébániákon már 3-5 éves gyerekek számára kis csoportokat szerveznek, segítve ezzel a családokat a valllásos nevelésben. Hasonlóképp fontosnak tartja például a nyugalmazott érsek, hogy a Notre-Dame-székesegyházban a tanévnyitók alkalmából a törökülésben helyet foglaló egyetemisták betöltik a hatalmas teret. Kiviszik a székeket, hogy többen elférjenek...

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu