Kreatív utat keresünk

A Szociális Testvérek Társasága - régen és ma

Farkas Ibolya szociális testvér a legutóbbi időkig a Segítő Mária Líceum igazgatója volt Csíkszeredában

A Szociális Testvérek Társaságának gyökerei visszanyúlnak az első szociális enciklikára, az 1891-ben megjelent Rerum novarum kezdetű pápai iratra. Ez az enciklika választ adott a kor égető kérdéseire, részben a liberális szabadkapitalizmus, részben a még csak mozgalomként hatalomra készülő marxizmus emberellenes megnyilvánulásaira. Slachta Margit, a Szociális Testvérek Társasága alapítója - aki később, a Társaság céljainak megfelelően a második világháború előtt, majd azt követően, egészen az 1948-as totális diktatúráig politikai közszereplést is vállalt, majd kénytelen volt külföldre menekülni - így fogalmazta meg az 1923-as alapításkor céljukat: "Közösségünk Jézus Krisztus követésére kötelezte el magát, oly módon, hogy az egyház szociális küldetésének gyakorlását vállalta magára... A Társulat feladata, hogy hivatásos és képzett munkaerőket állítson be a modern élet által teremtett minden téren, ahol ezen munkára gyermek-, nő- és családvédelmi vonatkozásban karitatív, szociális és valláserkölcsi, gazdasági, népegészségügyi, kulturális és állampolgári szempontból szükség van."

Kórházpasztoráció Erdélyben - a betegágynál Zelma testvér

Magyarország 1923-ban Trianon sokkja után volt. Az általános szociális gondokat ez még inkább súlyosbította. A Szociális Missziótársulatból Slachta Margit azért lépett ki, s hozat létre a benedeki regulát követő új közösséget, hogy sajátos karizmájuknak megfelelően még hatékonyabban tudjanak működni annak érdekében, amit világnézeti credójában így fogalmazott meg: "Vallom, hogy embernek szervezet, állam nem birtokosa, ember embernek, szervezetnek, államnak nem tulajdona... Isten ellen nincs érvényes törvényhozás, az Ő szent akaratával szemben bűn a jogfosztás, ember nem engedheti meg, amit Isten nem akar, földi hatalom nem tilthatja meg, amit Isten megenged, nem parancsolhatja meg, amit Isten tilalom alá vetett!"

A Csibész Alapítvány gondozta fiatalok között Izabella és Éva testvér

Kopognak a szavak, melyek a Társaság értesítőjén olvashatók: "Vértanú testvérünk, Salkaházi Sára 1944. december 27-én adta életét az általa menekített üldözöttekért. A nyilasok a Dunába lőtték."

Két éve járnak a Társaság tagjai Kubában a hegyek között élő benszülöttekhez. A kép előterében: Vilma testvér

Mit ír az Élet a Szentlélekben című rendi szabályzat? "Életünk minden megnyilvánulását a Szentlélek életadó jelenléte hatja át. A Szentlélek Úristen tiszteletének terjesztését karizmánkból fakadóan hivatásunknak tekintjük. Kreatív utat keresünk ahhoz, hogy egyre inkább tudatosodjék a Szentlélek jelenléte és működése bennünk, az egész közösségben és a világban."

A moldvai Roman városában román anyanyelvű testvérek is tartoznak a közösséghez (balra). Középütt a magyarországi általános elöljáró: Berkecz Franciska testvér

A közösség szinte az alapításkor kilépett a magyarországi keretek közül. Még 1923-ban két testvér az Egyesült Államokba utazott azzal a céllal, hogy pénzt gyűjtsön a budapesti anyaház (Thököly út 69.) megvásárlásához, s megalapítsák a Társaság ottani alakulatát. Előbb Buffalóban jött létre közösség, később, 1949-es menekülése után Slachta Margit testvér is ott élt.

El Cobre Taller Paraiso: a testvérek által létrehozott műhely a munkanélküliek megsegítésére

Néhány esztendővel később testvérek költöztek Csehszlovákiába, aminek eredményeként később ott is - az akkori szóhasználattal Szlovenszkónak, ma Szlovákiának nevezett részen - megalakult a Szociális Testvérek Társulatának ottani kerülete. 1926-ban Temesvárott is megjelentek a szociális testvérek.

Az egyetlen közlekedési eszköz a kubai hegyek között, ahol az emberek a legkülönfélébb vallási szokásoknak és hiedelmeknek hódolnak

A szerzetesrend vezetője - a Társaság néhány esztendeje immár pápai joghatóságú - saját lapjában, A testvérben 1944 májusi közgyűlésük után így fogalmazta meg karizmáját: "Kedves Testvérek, állandóan ezt kell a szemünk előtt tartanunk: hogy nekünk világnézeti fronton kell dolgoznunk, ha espressóban vagyunk, ha különböző munkahelyeken, mert annak nincs fizikai területe, és szervezésben, házi munkában, pihenésben, minden körülmények között azt kell szolgálnunk. Ezt akartam a szívetekre kötni, (...) és azoknak, akik idegen területen dolgoznak, ezzel kapcsolatban egy negatív dolgot szeretnék megemlíteni, amelynek azonban egészen pozitív jelentősége van. Most jön az az idő, amikor kísértések jelentkeznek a könynyű szerzésre. Nekünk jogelvet feladnunk nem szabad, mert érinthetetlen elv, hogy nemes eszmét, ideát nem szabad ráépíteni semmi olyanra, amire könny és vér hullott."

A Társaság fiatal szlovák tagjai

Elsősorban a nők helyzete foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is a Társaságot. A legújabb kor, a huszadik század felszínre hozta a női egyenjogúságot, más kifejezéssel az emancipációt, mely kifejezés - jól látjuk - mennyi hamisságot és tévedést hordoz. A szociális testvérek a kezdetektől pontosan látták az ilyen törekvéssel együtt járó szenvedést és bajt.

Ugyancsak az említett rendi lap 1944-es számában olvashatunk arról, milyen területeken végezték lelki, szociális és karitatív munkájukat a testvérek: a "krisztusi közszellemért" folytatott spirituális munka mellett "karitatív vonalon szintén a csodával határos, hogy fel tudtuk állítani a mindenki karácsonyfáit". Az országos - úgynevezett - vándorkelengye-akció mellett "legújabb kísérletünk, hogy részt vegyünk a bombatámadások után a sújtottak lelki, testi megsegítésében.... A vasúti misszió sokat fejlődött ez évben: anyagi helyzete javult, ha nem is oldódott meg teljesen, sok vidéki úttal több új misszió-állomás felállítása sikerült." S még számos más területen tevékenykedtek.

Pedig nem voltak sokan: 1944 pünkösdjén százhuszonnégy fogadalmas testvért, negyvenöt jelöltet és öt késői hivatást találunk a Társaságban. S éppen ez mutatja, hogy a szerzetesközösségek nem csupán emberi erőre, emberi akaratra támaszkodnak, hanem isteni segítséggel működnek - a szerzetesek önmagukat teszik alkalmassá az isteni szeretet-segítség befogadására; ez az, amivel az emberek számára megmutatják az élet igazi dimenzióját, a létezésben a lehetséges reményét.

Amikor 1950-ben a kommunista hatalom betiltotta a szerzetesközösségek működését, ketten - miután nem kaptak beutazási vízumot az Egyesült Államokba - Kubában telepedtek le, s ott indították meg a szociális testvéri életet és szolgálatot. 1969-ben, tíz évvel Fidel Castro hatalomra jutása után - a Castro-féle kommunista rezsim nem utasította ki a nunciust, s engedte működni a szerzeteseket is - létrejött a kubai szerzetesi kerület.

Ma három Szociális Testvérek Társasága létezik, amelyek föderációban állnak egymással. Az Egyesült Államok és Kanada mellett Mexikóban is jelen vannak, 1990 után visszatérhettek Szlovákiába és Erdélybe, ahol már román anyanyelvű testvérek is szolgálnak. Ez is mutatja, hogy lehetséges fölülemelkedni a kisszerű - ám gyakorta tragikus - történelmi ellentéteken és megosztottságon. Ehhez azonban az a világnézeti elkötelezettség szükséges, melyet a Társaság 1942-ben így fogalmazott meg:

"Ki árulja el a belső frontot? Mindenki, aki az erkölcsi törvényeket megszegi... Aki felesküszik az erőszaknak, és megtagadja a jogelveket... Aki gyáván hallgat, mikor árva, igaz ügyek érdekében szólnia kellene... Aki magát féltvén, kezét ölbe teszi, mikor üldözötteket védenie kellene... Aki hatalmával visszaélve mást megaláz, meggyötör, keserít... Aki szívében gyűlöletet táplál, és kizárja onnan a szeretetet, aki másnak azt cselekszi, amit nem akarna, hogy neki tegyenek... És ha mindezt a nemzet mint olyan cselekszi, elvesztette az egész háborút a belső fronton, mert lesiklott az államfenntartó kereszténység alapjáról, és ezzel megölte saját lelkét, öngyilkos lett."

Kínában és a Fülöp-szigeteken is jelen voltak, illetve vannak a nővérek. A kor szükségletei szerint végzik munkájukat. Magyarországon legutóbb - többek között - orvos, tanár, gyógypedagógus lépett be a Társaságba. Nem emberi irányítás, hogy éppen azoknak a területeknek a szakemberei, melyek tragikus helyzete mindenki előtt nyilvánvaló. Ahol a legnagyobb a szükség, az Úr oda hívja és küldi őket.

S ha erre gondolunk, Salkaházi Sára vértanúsága szinte természetes módon bontakozik ki a szerzetesi közösségi háttérből: neki ott, akkor, ilyen módon kellett az evangéliumi életnek megfelelnie.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu