KÖNYVESPOLCRA

Prohászka Ottokár időszerűsége

Prohászka életművének, szellemi kisugárzásának, hatásának kitűnő kutatója, emlékének avatott ébresztője Szabó Ferenc jezsuita szerzetes. Ezúttal a lelki emberről és a szociális apostolról írt tanulmányait gyűjtötte kötetbe a fenti címmel. A legjobbkor, hiszen a mai világban, pontosabban itt és most valóban nagyon időszerű Prohászka szociális elkötelezettsége és értékhierarchiája. S időszerű a megalkuvást nem ismerő, kemény elvhűsége, amellyel bírálat tárgyává tette a liberális eszmeiséget és a kapitalizmus emberellenes megnyilvánulásait. Kortársainak egy része, s mindazok, akiket szellemi kisugárzása megérintett, apostolnak nevezték, s ki vitatná, hogy minden korszakban szükségünk van apostolokra, akik az igazság fényével mutatnak utat sötétülő korokban. Prohászka ilyen személyiség, s Szabó Ferenc tanulmányaiból szinte hiánytalan teljességgel bontakozik ki lelki, szellemi nagysága és elkötelezettsége. Érdekes a mai magyar gazdasági és szociális helyzetben mérlegre tenni szavait és megnyilatkozásait, amelyekkel a szociális apostolról írt tanulmányában foglalkozik Szabó Ferenc.

Már fiatalon felismerte, amit az enciklikák és egyéb megnyilatkozások is szóvá tettek: tömegek élnek döbbenetes szegénységben, kiknek életszínvonalát az egyháznak is kötelessége emelni, elsősorban persze nem neki, hanem azoknak, akik az elnyomottak kizsákmányolásából szereztek óriási vagyonokat. Egészen természetes, hogy szembetalálkozott a marxizmussal, amelyhez akkor még nem tapadt hozzá elválaszthatatlanul a leninizmus erőszakra hangolt gyakorlata, bár - ez tagadhatatlan - Prohászka érzékelte ennek veszélyét is, hiszen nemcsak a marxista társadalomelmélet pozitív, megfontolásra érdemes gondolatait méltatta. Ezek nemcsak az egyház szociális tanítására gyakoroltak hatást, hanem a velük elméleti szinten foglalkozó székesfehérvári püspökre is. (Figyelemre méltó és a mai világ állapotára jellemző, hogy Marx némelyik gondolata nem sokat veszített időszerűségéből, felbukkantak II. János Pál helyzetértékelésében is.

A XX. század szellemi alakulásának egyik kérdése az volt, vajon szintézisbe hozható-e a kereszténység és a marxizmus társadalomfilozófiája. Prohászka egyértelmű nemjét részletesen és meggyőzően indokolja Szabó Ferenc, aki Prohászka elképzeléseinek szellemi rokonságát teljes joggal Teilhard de Chardin eszmevilágában találja meg. (Még fogadtatásukban is van rokonság: Prohászka egyik-másik munkáját a modernizmus címkéjével tették indexre, Teilhard de Chardint pedig igyekeztek távol tartani Európától.)

Idén van századik évfordulója püspöki beiktatásának. Vitathatatlan, hogy egyházunk nagy személyisége volt. Ezt bizonyítja az is, hogy ma sem csitulnak a tevékenységét bíráló hangok, melyek közül az antiszemitizmusára utalók a leghangosabbak.

Vitathatatlan, vannak zsidóellenes kitételei, hiszen az ő korában még nem kezdődött megértésre törekvő eszmecsere zsidók és keresztények között. De sokkal többször bírálta igen keményen a katolikusok szellemi restségét, vallási elkényelmesedését, közhelyekben megnyilatkozó hitét. Hogy megkezdődött a hazai katolicizmus öntudatra ébredése, egyértelműen az ő kezdeményező tevékenységének köszönhető. Nem véletlen, hogy még a katolikus költészetre is óriási volt a hatása. Ennek példás elemzését tartalmazza Szabó Ferenc egyik tanulmánya.

Lenyűgöző eszmevilága először talán Sík Sándor könyvtanulmányából tárult föl. 1945 után jó ideig szólni sem lehetett róla, s hogy emléke nem homályosult el, abban a piarista Vass Péternek és Belon Gellértnek vannak nagy érdemei. Utóbb Szabó Ferenc s mellette több kiváló kutató már az életmű filológiai feldolgozását is elkezdte, mindannyiszor Prohászka ellenfeleinek heves tiltakozása közepette. De ki emlékszik majd rájuk? Prohászka viszont megmarad, mert - igaza van Szabó Ferencnek - időszerű.

(Prohászka Ottokár időszerűsége - Kairosz Kiadó)

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu