Büszkeség

Mondd meg, mire vagy büszke, és megmondom, ki vagy - fogalmazódott meg bennem: átigazítva régebbi közmondásokat. Már csak azért is hátráltam vissza a közmondások felé, hogy ne túl nyersen törjön ki belőlem az indulat. Mert az egyre gyűlik... A miniszterelnök azt nyilatkozta a minap a tévében: "Büszke vagyok rá, hogy megcsináltam a Gyurcsány-csomagot."

Bravó. Egy normális ország normális miniszterelnöke arra lenne büszke, ha pártjának négy (neki magának közel két) évi kormányzása után nem volna szüksége népnyúzó intézkedések bevezetésére. Egy miniszterelnök - normális esetben - arra büszke, hogy "amit mondtam, megmondtam". Arra, hogy őt nem lehet hazugságon érni. A mi szegény országunknak (amely elvesztette a háborút, elvesztette a békét, elvesztette a rendszerváltást, csak a türelmét nem vesztette még el - de már ehhez sem sok hiányzik) olyan miniszterelnöke van, akit nehéz igazmondáson érni.

A saját "csomagjára" büszke miniszterelnök azzal dicsekszik, hogy alakulnak a dolgok. Mint - hogy egy másik népi bölcsességet idézzek - púpos gyerek a prés alatt. Mi tagadás, a prés alatt lehet alakulni. Még a szegény púpos gyereknek is. Csakhogy erre van-e szüksége a púpos gyereknek? - Válaszra, nyilatkozatra, (a tényekkel és az igazsággal egyre kevesebb kapcsolatot tartó) magyarázatokra bármikor képes nemzetvezetőnk nyilván még mindig sokakat képes volna meggyőzni róla, hogy igen. De mi, akik hátán egyre nő a púp, talán végre ordítani kezdünk, hogy nem. És talán azt is belátjuk, hogy - az igazsággal homlokegyenest ellenkező állításaival és immár büszkeségével együtt - a minket présbe gyötrő alak a hátunkon az igazi púp.

(kipke)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu