|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Médiaetikai jegyzetek Az érték? Semleges. Megszületett az új értelmiségi attitűd. Sikk lett értéksemlegesnek lenni. Fellélegezhetnek mindazok, akikben az érték fogalma szorongást, bűntudatot, kisebbrendűségi komplexusokat szül. Értéksemleges lesz mind, aki korszerű akar maradni: könyv, rádió, televízió, oktatási rendszer. Aki csak haladó akar lenni. Aki olvasott már úgynevezett posztmodern irodalmat, az tudja, mi az értéksemlegesség. Beszélni úgy, hogy semmit ne mondjunk. Önszituálás (mint értelmiségi attitűd) elköteleződés nélkül (a´ la autonómia). Mondj igazat - beverik a fejed. Mondj semmit: felmagasztosulsz. Különös, hogy a semlegesség csak az erkölcsi elköteleződés terén járja. Borból például szeretünk a legnemesebbek közt válogatni. Megmutatjuk a legkényelmesebb pezsgőfürdő-sarokkádat hatmillióért. Csak a legtermészethűbb plazmatévéképet vagyunk hajlandók elfogadni. Válogatunk a luxushotelekben. Wellness, topless, Lochness. Büszkék vagyunk értéktudatunkra. Anyagiakban. A kultúra terén? Ott az értéksemlegesség "a tuti". Mondj mindent úgy, hogy mindenki a maga képére formálhassa. Légy trendi. Mondj mondást. Légy szövegiparos. Légy értéksemleges. A közszolgálati intézmények az értékek szolgálatára jöttek létre. A társadalom, amely létrehozta őket, maga: érték. Hitvallás amellett, hogy vannak egyéni érdekeinknél magasabb rendű dolgok. Amelyek érdemesek az áldozatra - és amelyek magukhoz emelnek. Közösség. Eszmék. Kulturális kincsek. A szellemi sík az emberlétben. A társadalom manapság divatos megközelítése - részvénytársaság, bank, brókercég - nem csupán töredékes. Hazug, álszent és lealjasító. Egy eszme prostituálódása. Az ember alábecsülése. Akit kultúrája tanít meg értelmesen élni. Az értéksemlegesség - korunk e kedvelt mítosza - a tárgyilagosság babonás tiszteletéből nyeri hatalmát. A sajtószabadság hőskorában valódi küzdelem folyt az igazság elfogulatlan kimondásáért. Bátor volt, aki szavakba öntötte. Míg nem lehetett. Mára azonban láthatóvá lett: a szabadság nem lehet önmaga célja. A szólás szabadságát a mondandó tartalma teszi emberivé. Az érték. Választani lehet tévécsatornák közt. Politikai pártok között is választhatunk. Vagy hogy kínai, avagy indiai étterembe megyünk este. Dönteni azonban csak értékek mellett lehetséges. A döntés - a tudatos elköteleződés - érték melletti elköteleződés. Az értéksemleges média nem tesz egyebet, mint a habzó és a fehérítő mosópor közötti választás kérdésévé alacsonyítja azt, ami emberré teszi az embert: az érték felismerését és gyarapítását. Az értéksemleges média eszerint: haszontalanság. Beszél, miközben semmit sem mond. Tanít anélkül, hogy tudna - anélkül, hogy hinne a tudás értékében. Befolyásol anélkül, hogy tudatában volna az emberi lét értelmes voltának, célra rendeltségének. Erkölcsi tétel, hogy a megismert igazság elrejtése bűn. Ha a média - amely maga lett az igazság és a vélt igazságok ismeretének szinte kizárólagos forrása - nem tesz meg mindent az igazság közvetítéséért, minősített bűntettet követ el. Az érték keresése emberi létünk értelme - kötelességünk. A megtalált érték elrejtése a többi kereső ember elől: kulturális vétek, bűn a másik ember lelke ellen. Médiánk bűnös. Nincs az értékek tudatában, és saját nimbuszát az értéksemlegesség mítoszával növeli: erénynek hazudja a bűnt. A kulturális vétkek következményei látszólag súlytalanok. Értéksemleges mércével mérve mit sem számít, ki mit mond és mit nem. Csakhogy az értékeiről lemondó társadalom értéktelen tényezők kezébe adja a világ fölötti hatalmat. Szellemi finomkodásunk közben -míg félünk kimondani: hisszük ezt, mert éltet, és elvetjük amazt, amely lerombol - elpusztít az emberalatti tényezők ereje. Valóságosan is. Vannak ugyanis társadalmak, amelyeknek nincs fejlett, szabadelvű értelmisége. Csak értékeik: nyersek, elevenek és célratörők. Míg a nyugati média egy elfogulatlan, külső szemlélő hamis pózában magát az önfeladást szolgálja, ők, az értékeikben konokul hívők szempillantás alatt fogják eltüntetni a túltenyésztett európai szellemet. A faj csatája abban a pillanatban veszett el, amikor az emancipált nyugati ember lemondott értékeiről. Pedig nehéz küzdelem volt a kőbaltától a szellemi autonómiáig. Igaz: értéksemleges szempontból nézve relatív út. Most a fejlett nyugati ember lemond a kultúra támaszáról. Nem kér Szophoklész igazságkereséséből és Petrarca örömteli szépség-áhítatából. Shakespeare nélkül akar dönteni súlyos helyzeteiben; Dosztojevszkij és az Evangélium nélkül néz majd farkasszemet a halállal. A nyugati ember elárulta küldetését az emberiség történetében. A nyugati ember küldetése a szellem terjesztése volt a világban. Szépség volt mindezekben a véletlenszerű, relatív esetekben, mellékes fordulatokban, a szellem csacska kalandjaiban, amelyek végigkísérték az emberiség történetét. Értéksemlegesen is látnivaló: megrendítő út volt az eszmék erejében. Most, szabadelvűek, nemet mondunk rájuk. Magunkra és a ránk bízott értékekre. Feladtuk. Talán az utolsó lehetőséget az ember történetében. Ki tudja, a győztesek: az anyag és a hatalom barbár hódítói újrakezdik-e? Marton Árpád
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|