Lindmayer Ferenc

Nagy családban élni jó

Közös feladatok, aggodalmak és örömök

Ilyenkor, szeptember elején, a nagy nyári iskolai szünet végén és az új tanév kezdetén megáll az ember egy szusszanásra. Lezárjuk a nyarat, a töltekezés, a megújulás időszakát. Ami a magam (a magunk) számadását illeti: szép nyarunk volt. Plébániai táborban voltunk, ahol két szép hetet töltöttünk együtt: a csecsemőktől a nagyszülőkig minden korosztály képviseltette magát. Voltak külön korosztályos programok, meghívott előadók, volt lelki nap. A mindezzel járó gondok, a szervezési teendők is közelebb hoztak minket. A gyerekek saját korosztályukkal is voltak táborozni, de nagy öröm volt a közös családi nyaralás is. Ebben a két hétben ugyan többnyire esett az eső, de ez lehetőséget adott a közös játékokra és meghitt beszélgetésekre.

A nagycsalád életében minden ősz egyben új várakozásokat is hoz. Valami mindig változik. Valaki valahol elkezd valamit. Ki új iskolát, ki a munkát. Családunk életében nagy változás, hogy a legkisebb gyermekünk a nyáron nyolcéves lett. Evvel megszűnt a jogalapja feleségem főállású anyaságának. Munkát kell keresnie - ötvenéves kor körül azonban nem túl biztatóak a kilátások. Munkába álló fiunkat műtötték: míg meg nem erősödik, míg teljesen fel nem épül, nem állhat munkába. Ebben az évben lesz érettségizőnk is. Hallottuk, olvastuk: megváltozik a felvételi pontszámítás rendje. De ez még távol van - lesz idő tanulmányozni az új rendet.

Sajnos minden szabályozás állandóan változik. És változnak az árak - többnyire emelkednek. A jövedelmeink pedig csökkennek - nem így az árak... És előttünk van a fűtési szezon, és emelkednek a gázárak is. Milyen szerencse, hogy mi kapunk kompenzációt. Ami úgy fog történni, ha jól értem a dolgokat, hogy mi befizetjük a megemelt gázárat a vállalatnak, és utána visszatérítik számunkra a kompenzáció összegét. Egy biztos: nekünk be kell fizetnünk a magasabb összeget. Még nyáron olvastuk a feltételeket. A kompenzáció igénylésében szerepel a következő mondat: Tudomásul veszem, ha 170 ezer MJ-nál nagyobb az éves gázfogyasztásom, akkor a gázártámogatást vissza kell fizetnem. Rémisztő mondat. Az elfogyasztott gáz mennyiségét m3-ben méri az óra. Hogyan lesz ebből MJ? De ha tudom is, csak remélhetjük, hogy nem hosszú és fagyos lesz a tél - akkor ugyanis nem kapunk kompenzációt.

Ez a kis számvetés megmutatja, mitől jó nagycsaládosnak lenni. Amire visszatekintünk, az örömteli - a nehézségekkel együtt is. Ha előrenézünk, mindig vannak feladatok. Szinte reménytelen a helyzetünk. Mi magunk nem is tudjuk megoldani, ezért Istenre hagyatkozunk, benne bízunk. A jövőnk csak Istenben lehetséges. Ami tőlünk telik, azt meg kell tennünk. De tudjuk, látjuk, hogy a munkánk eredménye egyik pillanatról a másikra semmivé válhat.

Fogyasztói társadalomban élünk. A média, a reklámok vásárlásra ösztönöznek. Megjelent a legújabb verzió, ez többet tud, neked erre van szükséged! - mondják a reklámok. Most kedvezménnyel veheted meg! Ma az ember nem tudja megtermelni magának mindazt, amire szüksége van. Vásárolnia kell. De ha ez szenvedéllyé válik, az válságba sodorhatja a családot. Ma családjainkat az eladósodás veszélye fenyegeti. Sajnos "felelős" politikustól is hallhattuk pár éve, hogy most olcsó a hitel, most kell hitelt felvenni. Sokan hallgattak is rájuk. De az ország is ezért adósodott el, és ezért van szükség a különböző "reformokra", megszorító intézkedésekre.

A család védi a tagjait. Ez a feladata: próbálja mérsékelni a külvilág ártalmas hatásait - ha megszüntetni nem is tudja.

Nagycsaládjainkban egy kis társadalom van jelen. Állandó mozgásban van, változik. Összetartó ereje a szülők szeretetközössége. Ma is bennünk él a kezdőnap öröme: a terézvárosi templomban kimondott igen. Egy azóta ható kegyelmi áradást élünk meg. A mindennapjainkban érezzük a házasság szentségének erejét. Nehézségeink leküzdésében ez ad erőt. Családunk az évek során valódi asztalközösséggé vált. Együtt elfogyasztott étkezéseink nemcsak a testet erősítik, hanem a lelket is. Itt, az asztal mellett, a közös ünnepléseken váltunk egymásra figyelő, egymást tiszteletben tartó, szerető közösséggé. Ez az asztalközösség alapja a családi imaközösségnek is. A közös imák, a közös istenélmények nemcsak a család Istenhez való kapcsolatát erősítik, hanem embertársaink felé való kapcsolatainkat is. Az önző, befelé forduló családnak ugyanis nem helyes az istenképe.

A családban nevelés folyik, ami egyesek elképzelése szerint a gyermek nevelését jelenti. Pedig minden nevelés kétirányú. A nevelő, vagyis a szülő is nevelődik. A kisgyerekeimet elkísértem a ministráláshoz, figyeltem, hogyan készülnek a szolgálatra, és ott maradtam magam is. A kisfiam évekig járt vasárnap délutánonként ministrálni a kórházi misékre - tulajdonképpen nem is értettem, hogy mi a jó ebben neki -, míg egyszer csak azon kaptam magam, hogy én ugyanekkor áldoztatni megyek a betegekhez. Kölcsönösen neveljük egymást, sokszor mi magunk sem vesszük észre.

A családban megérezzük Isten jelenlétét, érezzük, hogy Isten tenyerén élünk. Az egymás iránt érzett felelősség ráébreszt minket Isten szeretetére. Megérezzük, hogy van jövőnk, van miben bíznunk.

A család az önmegtagadás iskolája is. Jézus mondja: aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap, és kövessen engem (Lk 9,23). Mindennap valamiről le kell mondani a családban. Nem nagy dolgokról, hanem kicsikről. Olyan apró kötelességeink vannak a családban, amelyek kényelmetlenek számunkra. De az ilyen kötelességek teljesítése örömmel tölti el Jézust. És ha teljesítjük, örömmel tölt el bennünket is, nagycsaládban élőket.

Bátran mondjuk: nekünk jó nagycsaládban élnünk!

(A szerző diakónus, tízgyerekes családapa.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu