Egy odaadott élet üzenetei

Salkaházi Sára naplójegyzeteiből

"Uram, Istenem, mivel szolgáltam rá jóságodra? Mivel érdemeltem meg, hogy nekem ilyen szép, mély, boldog, tartalmas életet adtál? Hogy engem ilyen szép világba vezettél?...

Meg akarom becsülni teljes tudatossággal a hivatásos életet, felszítani a legmélyebb hálát, hogy ebben részem lehet. Minden nehézség mellett milyen szép és jó ez... Alleluja!"

"Kevésben hűnek lenni nagyon nehéz. A hősies, nagy dolgokra mindig hajlamosabbak vagyunk. S ez érthető is, mert maga a nagyság lendít előre, erőt ad, míg a kis dolgok mellett elmegyünk, észre sem veszszük, azokat nem tartjuk fontosnak. Mennyit pazarlunk el így! Mennyi alkalom van a kevésben való hűségre, és hogy pazarlom az alkalmakat!"

"Könnyen tudok szeretni. A szeretetet az Úr adta nekem. Mennyivel nehezebb azoknak, akik nehezen tudnak szeretni! A szeretetet kamatoztatni kell... Milyen kovász vagyok a közösségben? A testvér azt mondja, hogy jó. De ez nem az én érdemem. Viszont az én hibám, ha savanyítom. Kettőzötten hibás, mert olyan adottságaim vannak, hogy kelesztenem kellene. (...) Ott akarok lenni, amikor valaki más árnyékot vet, és napfényt akarok szivatytyúzni közéjük. Édes Istenem, te adtál nekem olyan ajándékokat, amiket így is fel kell használni."

"A hit egész embert kíván. Vágyódjál a vértanúság után, s ha ezt - mert ez Isten különös kegyelme - nem is kaphatod meg, legalább a szeretet vértanúságát éld!"

"Nem magamnak dolgozom, még csak nem is a társulatnak, hanem a társulat elöljáróinak megbízásából Istennek: fáradhatatlanul. Szeretni mindent, amivel dolgozom! Gépeket, papirost, tintát, festéket!"

"Minden munkámnál, ami a nap folyamán elém kerül, arra akarok gondolni: Ezt az Úr kívánja tőlem. S ehhez mérten végzem. Érzem a felelősséget. Sok talentumot kaptam, nagyon meg kell sokszoroznom őket. Nagyon kell szeretni, nagyon kell dolgozni."

"Odaadás Istennek. Azt hiszem, ez a titka mindennek. Teljes és egész önátadás. ...Mindig és mindenben Isten akaratát keresni. Ma is... Mit akarsz, én Uram, Istenem? Ecce adsum ecce ego, mitte me! Ecce ego, suscipe me! Itt vagyok, engem küldj, itt vagyok, fogadj el engem!"

"Tele van a szívem-lelkem lobogó lelkesedéssel! Az indítást, hogy életemet, illetve halálomat ajánljam fel a testvérekért, követhetem! Előterjesztettem elöljárómnak, lelkiatyámnak, és engedélyt kaptam! A boldogság első mámorában eltűnt az a természetes borzongás, ami eddig szorongott bennem..."

"Ahogyan ott ültünk az óvóhelyen, a sötétben, halk morajjal, s mi tagadás, remegéssel a szívünkben... imádkoztunk a városért, a várost védő katonákért, úgy éreztem, a támadókért is kell imádkoznom. Nekik is halhatatlan lelkük van, és értük is meghalt a Krisztus, nemcsak minket bombázhatnak, de ők is lezuhanhatnak, őket is lelőhetik, és a támadó és az áldozat talán egyazon percben jelenik meg az Úr előtt... Talán az értük mondott röpke fohász szerez nekik irgalmat!"

"Nem a dinamit, nem az ekrazit, nem a bomba rombol, pusztít, hanem az ezeket irányító lelkület: a gyűlölet. A gyűlölet gyászba, fájdalomba dönt. A szeretet könnyet töröl, megvigasztal. Mi szeretetet akarunk. És igazsággal akarunk építeni. Nézzük az igazságtalanság roppant hatását a világ életében: határokat töröl el, tűzzel-vassal pusztít, kiirtja népeit, határokat von, sorompókat állít fel... fajokat lázít egymás ellen. Az igazság elismeri más országok jogát az élethez, ledönti az elválasztó sorompókat. A különböző fajok sajátosságaiban Isten különböző gondolatait ismeri el. És azt mondja: egy Atyának vagyunk gyermekei, egyformán jogunk van élni, s ezért összefogva kell támogatnunk egymást. Az igazságtalanság a nemzet életében a nemzetiségeket egymással szembeállítja, az igazság egymás mellé igazítja őket."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu