Homíliavázlat

Kitartó hűségeseket vár a nép

Ti kinek tartotok engem? - kérdezte Jézus a megszeppent tanítványokat. Péter ugyan megmondta, hogy ő az Isten Fia, de igazában nem tudta még, hogy mi a megváltás lényege. Két dolog megdöbbentette. Az egyik, hogy Jézus tudomására hozta, hogy e meglátást nem ő okoskodta ki saját kútfejéből, hanem a mennyei Atya adta tudtára. A második döbbenetet az jelentette számára, hogy Jézus kijelentette: ő mint megváltó szenvedni fog, sőt meg is hal. Péter ezt már nem bírta felfogni, és azt válaszolta, hogy ez vele nem történhet meg. Jézus ekkor egy harmadik megdöbbentő kijelentést tett: Péter, aki követni akar, tagadja meg magát, és vegye fel keresztjét. Csak így mentheti meg életét az örök életre.

Jézus ekkor fogalmazta meg a megváltás és a megváltottság lényegét. Vagyis: aki meg akarja menteni életét, Jézusért áldozattá kell lennie. Az evangéliumot áldozatok árán is győzelemre kell vinnie: önmagában, családjában, nemzetében. Az igazi keresztény nem lehet gyáva. Nem alkudhat meg. Nem eshet áldozatul téves eszméknek, szektáknak. Ha kicsúfolják, ha kinevetik, ha maradinak tartják, vagy netán börtönbe zárják is: Jézusért, hitbeli meggyőződéséért ki kell állnia, nem alkudhat meg.

A mai olvasmány közli Izajás jövendölését, aki hatszáz évvel Jézus születése előtt megjövendölte a megváltó elszántságát, bátorságát. "...nem hátráltam meg... Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek... Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem" (Iz 50,5-8).

Sziszüfosz diadala című írásában Blaga Dimitrova így magasztalja a megalkuvást nem ismerő hőst: "Század-hosszú évtizedeken át görgeti a diszszidens (immár megtisztult) Sziszüfosz az irdatlan követ fel a meredeken, ereje megfeszül, veszti lélegzetét, de nem úgy hitét. A csúszómászó árulók csak lesik, és félrehúzódva sziszegnek. A darazsak, a héják és sakálok várják, hogy gyengeségében roskadna öszsze. Fondor szarkák rágalmakkal becsmérlik. A boldogtalan, elnyomott (agymosott) nép pedig messziről, barlangokba bújva sarkallja: Csak így! Még egy kicsit. Tarts ki, Sziszüfosz! Benned a reményünk. Meg ne állj! Taszítsd azt a követ tovább. Mi ott állunk mögötted. Két tenyere sziklaélek szaggatta merő seb, nyakán az erek pattanásig dagadnak. Ám tekintete ragyogással teli - a teljesített emberi kötelesség biztos tudatából. Belülről fakad ez a fény. És bármennyire is feketítsék, szapulják s töröljék ki a nyáj-társadalom csoportképéből, azonossága elvesztését egy pillanatra se érzi. Megnézi magát Sziszüfosz a szikla lapjaiban - önnön állhatatosságától ihletetten, s megelevenedve képe elszemélyteleníthetetlen."

Péter később megértette, hogyan kell Jézust és tanítását képviselni és diadalra juttatni. Kitartott a halálig a fordított kereszten. Ó, bár minél több keresztény megértené ebben a krisztustalan világban, hogyan kell megalkuvás nélkül, bátran dacolni az ellenerőkkel a népért, a megfélemlítettért, a hősökre és szentekre várókért!

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu