Páncélos héjú licsiszilva

A nálunk konzervben régóta, frissen csak mostanában kínált licsi édes-savanykás, muskotályos zamata egy csapásra meghódította az új ízek iránt fogékony vásárlóközönséget.

A licsiszilva (Litchi chinensis) Kínából származik, ahol folyópartokon, árvizes talajokon már több ezer évvel ezelőtt is termesztették. Idehaza sok lelkes amatőr kertész próbálkozott meg nevelésével - nem is sikertelenül.

A tojásdad alakú, ringló méretű gyümölcsöt kívülről törékeny, mélyrózsaszínű vagy terrakottaszínű rücskös páncél borítja. Ezt felroppantva előtűnik a selyemfehér, lédús gyümölcshús, belsejében egy csillogóan fényes, barna maggal.

Hogyan is néz ki a fa, amelyen a licsi terem? 10-12 méter magas, szétterülő, kissé lapított gömbkoronába rendeződnek az ágai. Hosszú, fényes, párosan elhelyezkedő levelek alkotják a lombot. A hajtáscsúcsokon sok apró zöldesfehér vagy sárga virág nyílik, amelyek között van hím- és nőivarú, valamint hímnős.

A virágzat a bimbós orgonához hasonlít. A gyömölcsök hosszú fürtökön fejlődnek. A kifejlett fáról 150 kg licsit szüretelnek évente. A gyümölcs nyomelemekben és vitaminokban gazdag, C-vitamin-tartalma például tízszerese az almáénak.

Nincs szükség sok rábeszélésre ahhoz, hogy az ember a frissen elfogyasztott licsi magját elvesse: a duzzadt, erővel teli mag földbe kívánkozik. Ennek mihamarabb meg kell történnie, mert a mag néhány hét alatt elveszíti csíraképességét, miután kikerült a gyümölcsből. 5 cm mélyre kell vetni homok, tőzeg és tápdús virágföld keverékébe. A csírázáshoz nagy melegre (28 fok) és párára van szüksége, ezért fedjük a vetőedényt átlátszó fóliával. A friss mag 20 nap alatt megmozdítja a cserépben a földet. Amint a magonc arasznyi méretű, át kell ültetni immár dúsabb, tápanyagban gazdag, középkötött földbe. A gyökérzet soha nem száradhat ki, ezért a földnek mindig nyirkosnak kell lennie. Amíg a növény kicsi, tartsuk lakásban, világos helyen. Nem kell attól félnünk, hogy kiszorít a szobából, mert lassan növekszik. Ültessük át évente friss földbe úgy, hogy gyökerei ne sérüljenek. A második-harmadik évben tavasztól őszig kitehetjük a kertbe, kezdetben szórt fénybe, majd napra is kerülhet. A szabadban töltött időszak után telelni már ne a szobába, hanem 10-15 fokos télikertbe vagy verandára vigyük be, és már csak mérsékelten öntözzük. Vízpermettel gondoskodjunk a magas páratartalomról.

Ahhoz, hogy dédelgetett licsifánk teremjen, legalább 5 évre van szükség, de előfordul, hogy csak 10 éves korában hajlandó gyümölcsöt érlelni. Addig viszont mutatós levéldísznövénye lehet lakásunknak.

Lovas Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu