|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Tóth Sándor Kupolák Az esztergomi bazilika 150. jubileumára Legyint a század - ajtókat becsukja Benső tereiben nem látja önmagát Kívül az éhező keresgél csodákat Lel boltozódó kék íves kupolát Telt tekintetekben ha lenne annyi ég, hogy nyárvégi bogárkák léte beleférne Sikkadó szemek - aluvó fénypartok ideig világló fároszos reménye Lásd csak, a kőközöny szorít birtokába Súlyosul reád, hogy feltűnő lenne De fönt a kupolák áldó harmatában külön nyílik ajtó a pálmás ligetre Megülnek vállakon madarak lelkei - Kő és hullám közt csak terméketlen vágyak Higgyétek, akik dúsabbra értetek, mécsesek fényében tűnnek el az árnyak Csupán a belső létközel szentélye hogyha megvirágzik, csitul el a sírás Menedék-szívű örökös oltárok angyali étkére nyílik meg a látás
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|