Hol már ember...

Járok-kelek a fővárosban, nézelődöm, olvasgatok a falakról. A minap a metrón egy szétloccsanó görögdinnye képét fedeztem fel. Mellette a felirat: "Egy 50 kilométer per órás ütközésnél akkora erő érheti a gépkocsiban ülőket, mintha a negyedik emeletről zuhantak volna ki. Ezt emberi erővel megfékezni nem lehet."

Az információ sokkoló, és elolvasva képzeletben már nyúlok is a biztonsági öv csatja után. Nem akarom görögdinnyeként végezni. Ez a cél, persze, gondolom aztán, de az utolsó mondat mégsem hagy nyugodni. Az emberi erő, meg annak a végessége, meg a kérdés: mi van azután?

A világ számára az emberi erő végén a gépek következnek. A konstruált erőpótlók. A világ a maga alkotta masinákban bízik csupán, és hiszi, hogy míg a gép forog, az alkotó pihenhet. Sőt, a míg talán nem is tűnik valós veszélynek: az alkotó pihenhet, hiszen a gép forog. Míg világ a világ, s még hét nap. Hiszen - gondolja - tökéletes, amit alkotott. Legalábbis jól szervizelhető.

A világ nem érti, hogyan lehet, hogy számunkra az emberi erő végén elsősorban Isten következik. Elsősorban, mondom: mert nyilván nem arról van szó, hogy nem kapcsoljuk be a biztonsági övet, dehogy.

Arról inkább, hogy hiszszük, tudjuk: tökéletes biztonságot csak tökéletes forrás adhat. S éppen ezt keressük, amikor saját erőnk elapad. És Szent Pállal valljuk, hogy gyengeségünkben vagyunk igazán erősek (vö. 2Kor 12,9-10). Mert "gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek" (Róm 8,26).

A régi ember valahogy úgy fogalmazott: "bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport".

A fontossági sorrendet nem vétette el. A mai embert kiszolgáló vállalkozás már csak azt mondja: "bízz bennünk, és ne aggódj a puskapor miatt: kitaláltunk hozzá egy nagyszerű szárítót".

Én visszatérnék a régiekhez. Az érték-rendhez: ahhoz, amikor még rend volt az értékek között.

Amikor autóba ülök, indulás előtt keresztet vetek, és becsatolom az övet. Mert a hasznos gépeket használjuk, ha már vannak. De az Isten irgalmánál és gondoskodásánál megbízhatóbb biztonsági övet mégsem tudok elképzelni.

Tehát: biztonsági öveket becsatolni! Már csak azért is, mert szeptember van. Kemény időszak elé nézünk - kormány mögött és másutt egyaránt. Nagy szükségünk van a soha el nem fogyó, emberen túli erőre is. Is: mert a mi dolgunk mégiscsak elsősorban az, hogy megtegyünk mindent, ami emberileg lehetséges.

Emellett azonban kérnünk és használnunk kell az emberen túli kegyelmeket. Ahogy Izajás próféta mondja éppen a mai olvasmányban: "Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek!" (Iz 35,4). A minden gépnél, biztonsági övnél, bukósisaknál, lélegeztetőgépnél erősebb, egyetlen, elromolhatatlan fenntartótok.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu