|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Tudás az igazság fényében A városmajori Jézus szíve templomban három éve kezdődtek az első pénteki missziós konferenciabeszédek. Legutóbb, szeptember elsején Pápai Lajos győri megyés püspök, a püspöki konferencia alelnöke beszélt a család, a plébánia és az iskola kapcsolatáról. Az elhangzott gondolatok jó útmutatót adnak a tanévre szülők, pedagógusok, egyházközségek, papok számára a fiatalok neveléséhez. Az alábbiakban az MKPK alelnökének beszédéből idézünk. A nemzeti imaév, a lelki megújulásunk forrása csak az igazság lehet. Mi az igazság? - szegezi Pilátus is a kérdést Jézusnak. Egyáltalán van-e igazság? - tűnődik korunk embere, hisz ma sokan annyira sem keresik a bizonyosságot, hogy a tagadásban biztosak legyenek. Valamiféle egységes propaganda figyelhető meg, hogy gyanút keltenek elsősorban Krisztus és az egyház iránt (pl. Da Vinci-kód); kétséget ébresztenek még a hívő emberekben is. Azt is látjuk, hogy a vallás hobbiszinten jelenik meg - valaki horgászni megy szívesen, más meg templomba. Míg Szókratész a vallást a szokás, a mítosz kategóriájába sorolta, addig a keresztények a hitben az értelmet, a logoszt választották. A római kori vértanúk tanúságtétele ragyogtatta föl először a pogány világban, hogy a kereszténység a vallást az igazság kategóriájába helyezi. Nem azért ragaszkodtak hozzá, mert így szokták meg - nem is szokhatták, hisz akkor kezdett terjedni a kereszténység -, hanem azért, mert meggyőződtek arról, hogy Krisztusban van az igazság. Az elmúlt ötven évben ahol csak szokás volt, ott nem maradt meg a vallás, elvitték a viharok. Ám azt a családot, amely az igazságra, a Krisztusba vetett hitre épít, azt nem tudja elmosni a szennyes ár. Az imádságos családban felnövő gyereknek mondhatta az iskolában a tanító néni, hogy Isten nincs, a vallás csak babona; a kisgyerek tudta, hogy otthon a sokkal intelligensebb szülei mire tanították életük példájával. A család, a társadalom legkisebb sejtje ellen manapság szinte világi inkvizíció folyik. Fájóan hiányos a keresztény értelmiségiek szerepe, mert hiába művelik szakterületüket akár akadémiai szinten, esetleg a hitükről hiába kérdeznénk őket. És fordítva, a szemináriumban tanulók a teológiát tudományos szinten megtanulják, de a történelemből, irodalomból, ugyanazt visszhangozzák, mint a korszellem diktálta iskola. Pontosan ebben van a keresztény iskola felelőssége, a svájci teológus Hans Urs von Balthasar (aki Apor Vilmos unokatestvére volt) szavaival, hogy a keresztény hitet be tudja állítani a kor kultúrájába, hogy nincs külön irodalom, s egyéb tudományok, hanem Krisztus áll középen, s igazsága fényében. P. A.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|