Terrorizmus - vallási alapon?

Két veszélyes kisebbség:
az Al-Kaida és az amerikai neokonzervatívok

Öt esztendeje, 2001. szeptember 11-én repülőgépekkel terrortámadást intéztek a New Yorkban a Világkereskedelmi Központ, illetve Washingtonban a Pentagon, a hadügyminisztérium ellen. Gorka Sebestyénnel, a Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet igazgatójával ennek kapcsán napjaink terrorizmusáról beszélgettünk.

A terrorizmus, a terrorista kifejezés többféle értelmezésével találkozunk a közbeszédben, ami az erről való gondolkodást is befolyásolja. Mit értünk terrorizmuson, illetve kit nevezünk terroristának?

- Aki a terrorista kifejezést használja, ezzel azt is állítja a másikról, hogy az gonosz, míg az ítélet kimondója az erkölcsi jó birtokosának gondolja magát.

A terrorizmus, terrorista kifejezés helyett ezért a biztonságpolitika tudománya a politikai erőszak kifejezést használja.

Az erőszak a legkülönfélébb formában jelen van az emberiség történetében. Ki vagy kik használnak az erőszak érvényesítéséhez terroreszközöket?

- A modern világ a francia forradalom ideje óta ismeri a terrorizmus, terrorista kifejezést. Az új rendszer, a kommün kijelentette: indokolt, szabad az új rendszert akár terroreszközökkel is megvédeni. A piactéren a guillotine-nal való lefejezés ezt demonstrálta.

Manapság a fogalom tartalmával kapcsolatban kétféle elképzelés ismert: van, aki azt állítja, hogy a terrorizmus nem állami szereplő által használt politikai erőszak: ilyen az Al-Kaida, az IRA, stb... Mások szerint egy állam is lehet terrorista. Erre példaként a sztálini Szovjetuniót, Pol Pot Kambodzsáját szokták említeni. Ezekre a rendszerekre azonban már van egy minősítés: diktatúra. S nem mondunk többet, ha azt állítjuk, hogy a diktatúra terroreszközöket használ, hiszen az hozzátartozik a lényegéhez.

Akit az egyik oldalon terroristának neveznek, azt a másikon szabadságharcosként tisztelik...

- Ez a megközelítés azért hamis, mert olyan fogalmi csapdát rejt, amivel bármit indokolni lehet. Ennek a fölfogásnak a leghíresebb képviselője Jasszer Arafat volt, aki a hetvenes évek elején pisztolylyal az övén jelent meg az ENSZ közgyűlésén, s beszédében elhangzott a következő mondat: "Ha jó az ügy, nevezetesen a palesztinok szabadságharca, akkor függetlenül attól jó, hogy milyen eszközöket használnak, s ezért nem lehet terrorizmussal vádolni a palesztinokat." Ez elfogadhatatlan.

A terrorizmus azt jelenti, hogy valamely csoport vagy kisebbség erőszakkal lép fel a legitim többséggel vagy a többség legitim képviselőivel szemben politikai, ideológiai vagy vallási céllal.

Nézzük Palesztina esetét ennek a meghatározásnak a fényében...

- A palesztinok azt állítják, hogy ügyük jó, s bármilyen eszközt használhatnak ennek érdekében. Ezt el kell utasítanunk. Ha egy izraeli katonai ellenőrző pontot megtámadnak a palesztinok, ez nem terrorizmus. A katona ugyanis képes megvédeni magát, nem ártatlan civil. Ez gerillaharc vagy szabadságharc. Attól kezdve azonban, hogy valaki a zsebébe rakja a dinamitot, majd besétál egy étterembe, s ott fölrobbantja magát, ez már terrorizmus. A célpont nem képes megvédeni magát. Ha civilekkel szemben tudatosan erőszakot használok, ez a terrorizmus.

Az ügy lehet jó vagy rossz, igaz vagy hamis, az isteni erkölcsi norma hiányában ez felfogás kérdése... mindenki a saját hatalmi, politikai, ideológiai érdekét tekinti jónak, s ez veszélyes viszonylagossághoz vezet.

- A módszerek döntik el végül is - kiiktatva az erkölcsi megítélést -, hogy valamilyen eljárást terrorizmusnak nevezünk-e, vagy sem.

2001 szeptemberére emlékezve az iszlám és a Nyugat ellentétét látjuk, sőt vallási ellentétét, a terror hátterében az iszlám vallási fanatizmust említik.

- 2001-ben valóban vallási motivációból követték el a terrorcselekményeket. A szélsőséges fundamentalista muzulmánok kis csoportjáról van szó, nem a muszlimok százmillióiról.

A huszadik századi terrorizmus történetében több formát különböztethetünk meg. A modern terrorizmus az anarchista orosz csoportokkal kezdődik a tizenkilencedik század végén. Azok a cári rendszert akarták megdönteni, s a tagok szigorúan tartották magukat ahhoz, hogy célpont csak katona, rendőr, politikus vagy a cári család tagja lehet. Ha civil esik áldozatul, mozgalmuk téveszti célját.

A következő forma a gyarmati felszabadító mozgalmak: az ügy jó volt, az önrendelkezés elnyerése, de olyan eszközöket, terroreszközöket is használtak, melyek következtében civilek is áldozatul estek. A hatvanas-hetvenes években jelent meg az ideológiai terrorizmus: a Bader-Meinhof csoport, a vörös brigádok és mások. Céljuk nem az anarchizmus, nem is az önrendelkezés volt, hanem pusztán politikai motiváció húzódott meg mögöttük.

A keleti kommunista diktatúrák "kihelyezett tagozatai" voltak...

- S keletről a kommunista országok pénzelték, látták el fegyverrel őket, sőt ezekben az országokban bújtatták, illetve képezték ki a terroristákat. Az egykori szocialista néphadsereg egyik tisztje fordult hozzám egy alkalommal, aki úgy érezte, zsidóként lelkiismeret-furdalása miatt el kell mondania: a hetvenes években Magyarországon baloldali terroristák kiképzésében vett részt a népköztársaság katonai bázisain.

Ezek az idők - reméljük - elmúltak. Mi a mai terrorizmus eszmei mozgatója?

- Napjaink terrorizmusának kezdetét 1979-hez kötik, amikor Homeini ajatollah jutott hatalomra Iránban. A terrorizmus ettől kezdve visszatért ősi formájához, a vallási indítékkal kibontakozó terrorizmushoz. Iránban teokráciát hoztak létre, ahol a vallás és az állam összeolvadt, s azzal, hogy a Szovjetunió megszállta Afganisztánt, indíttatást adott a fundamentalista muzulmánoknak arra, hogy fegyveres módon lázadjanak föl a szekuláris idegen diktatúrával szemben.

A vallási indítékú terrorizmusnak gazdag a története: tekintsünk csak a régi zsidó, muzulmán és perzsa szektákra. Nem politikai, hanem valamilyen apokaliptikus indíttatása volt a működésüknek.

Mi az Al-Kaida és Bin Laden célja?

- Nem önrendelkezést, nem politikai változást, hanem egy globális szintű kalifátust szeretnének létrehozni, ahol mindenki muzulmán, a más valláshoz tartozókat - ha nem térnek át - megölik, s globális szinten visszatérnek ahhoz a rendszerhez, amelyben a vallás és a politikai nem válik el egymástól. Éppen úgy, ahogyan az első három nemzedék idején volt ez Mohamed prófétát követően.

Milyen bázisa van ennek a törekvésnek a mohamedán világban?

- A szélsőséges fundamentalista terroristák nem képviselik a muszlim világ többségét, de egy dolgot kihasználnak: a muzulmán világban - ha nem olyan szekularizált arab országokra gondolunk, mint Törökország vagy Egyiptom - ugyanis mit jelent a Korán? Nem pusztán szent irat, hanem politikai és jogi kérdésekre is választ ad, tehát az élet teljességét szabályozza.

A nyugati civilizáció azzal dicsekedik, hogy szétválasztotta az államot és az egyházat, mondván, ettől válik modernné és nagykorúvá a Nyugat. Bin Laden ereje abban rejlik, hogy a muzulmán világban nem vált szét ez a kettő, sőt egyre szorosabb egységbe kívánják fogni az államot és az egyházat.

Huntingtonnak lenne igaza, aki korunkban a civilizációk összecsapását látja?

- Szerinte a hidegháború végével megszűnt a világ nagy tömbjei között a politikai ellentét, s most a civilizációk közötti feszültség erősödik föl, s válik konfliktusforrássá. Szerintem azért helytelen ez az állítás, mert 2006-ban aligha van értelme a "civilizáció" kifejezésnek. A keresztény civilizáció mit jelent manapság? Nem azt, amit hatszáz évvel ezelőtt. Ha az abortusz már legális művelet lehet Írországban, a legkatolikusabb országban, akkor mi lehetne a közös keresztényi Írország, Finnország és más európai országok között?

Ezt nevezik szekularizálódásnak, illetve Európa missziós területté válásának. Való igaz, már nemigen lehet keresztény Európáról, keresztény fehér civilizációról beszélni.

- De beszélhetünk-e muzulmán civilizációról? Hatszáz évvel ezelőtt, vagy még régebben igen, amikor a világon az első egyetemek nem Londonban, Párizsban vagy másutt, hanem Bagdadban jöttek létre. Amikor a muszlimok mentették meg az ókori görög kultúra számos értékét. Akkor létezett arab civilizáció. A mai világ elsősorban nem civilizációs, hanem globalizált; s ebben aki elszigeteltséget hirdet, öngyilkosságot követ el.

A nemzetközi életben a nagy összecsapás formálódása mégis érződik.

- Huntington elmélete két csoport körében elfogadott: Bin Laden hisz benne, illetve az amerikai neokonzervatív döntéshozók: Wollfovitz, Rumsfeld, Dick Cheney és mások tartoznak ide. Ők úgy fogják fel: vagy az amerikai rendszer, vagy Bin Laden elképzelése a tét. Ez tükröződik ma a nemzetközi életben, ám ettől el kell határolódnunk: mindkét oldalon egy veszélyes kisebbség hisz Huntington elméletében, s kihasználják annak prognózisát saját céljaik igazolására.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu