Homíliavázlat

Érteni annyi, mint megnyílni

"Halljad...!" "Szeresd...!" (Mtörv 6,4-5; Mk 12,29-31) E két felszólításnak engedelmeskedve teljesedhet ki az ember élete. A második nem teljesíthető az első nélkül. "Halljad, Izrael! Az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy." Halljad! Légy csupa fül! Nem szűnő felszólítás a századok során.

De amint Jézusban nyilvánvalóvá válik, hogy az Örökkévaló nemcsak hogy egyetlenegy, hanem a mi egyetlenünk, mert egyetlenét adta (Jn 3,16), akkor a Hóreben adott felszólítás a Színeváltozás hegyén így újul meg: "Ő az én szeretett Fiam, őt hallgassátok." (Mk 9,7)

Hallgatni annyi, mint megértővé lenni. "Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg!" (Mk 7,14) - fordul Jézus tanítványaihoz, hozzánk. Érteni pedig annyit jelent, mint befogadónak, nyitottnak, kiüresítettnek, szegénynek lenni, bírni a "lelki szegények" boldog gazdagságát, "mint akinek semmije sincs, mégis mindene megvan" (2Kor 6,12).

Az emberi kiteljesedés megkerülhetetlen jézusi állomása a "kiüresítette önmagát" (Fil 2,7). Ez sokféleképpen történhet, de sohasem fájdalommentesen. Orbán Ottó mondta el, hogy első verseskötete megjelenése után Weöres Sándortól kapott egy képeslapot, melynek hátuljára ez volt írva: Kedves Ottó, ilyen meg olyan nagy tehetség vagy, és ha majd kapsz egy jókora pofont az élettől, még költő is leszel.

Az odahallgató nyitottság ellentéte a bezártság, a süketség. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára szerint a süket szónak van egy átvitt értelme is: "közönyös, akinek hiába beszélnek". Az ember képes arra, hogy süketté tegye magát, bezáruljon. Akár úgy, hogy a tömeg, a sokaság sodrának engedve a zajszemét uralma alá helyezi magát. Akár úgy, hogy pénzes gazdagságának igézetében, a birtoklás görcsében, minden és mindenki iránt érzéketlenné válik, ami nem pénz. Vagy úgy, hogy nem számít más, csak a teste: tömör gyönyör. De a legveszélyesebb az, amikor képességeinek, okosságának stb. bűvöletében befogadni képtelen önteltté válik.

A Teremtő szeretet a szeretet nyitottságára teremtett minket. Ezért - hála Istennek - bezárkózásunk, süketségünk egy idő (rövidebb? hosszabb?) után elviselhetetlenné válik.

Arra képesek vagyunk, hogy magunkra húzzuk az ajtót. De arra nem, hogy kinyissuk, mert a kulcs nem nálunk van.

Kiáltozhatunk, kérhetünk, zörgethetünk (Mt 7,8). Míg élünk, nem késő. Ha a sokaságra nem hederítve, kérve, zörgetve megvalljuk önnön bezártságunk elviselhetetlenségét, hogy "kővé evesített / a kéjenc kevélység" (Határ Győző), akkor ott terem - a bezárt ajtó ellenére - életünk kulcsa, egyetlene: Jézus. És megnyílik az értelmünk a minden értelmet felülmúló szeretetre (Ef 3,19). "A megalázkodás / üdvöz fürdője ez" - írja a már idézett Elesni jó című versében 91 évesen Határ Győző.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu