Szentírás-magyarázat

A sebzett világ gyógyítója

Évközi 23. vasárnap - Mk 7,31-37

Jézus meggyógyít egy süketnémát (Mk 7,31-37). Ez a csodaelbeszélés sokban hasonlít az ókor más hasonló elbeszéléseihez, azok felépítéséhez (félrevonta, feltekintett, felsóhajtott, az idegen nyelven kimondott parancsszó). Az evangélista számára azonban nem ezek a részletek fontosak. Szent Márk utal a prófétai jövendölésre: "Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik; ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve" (Iz 35,6). A végső időkben a Messiás egészségessé teszi az embert, elvesz minden betegséget. Utal az evangélium a Teremtés könyvének mondatára is: "Isten látta mindazt, amit tett, hogy nagyon jó" (Ter 1,31). Amikor a tömeg felkiált: "Mindent jól tett", akkor az olvasó megérti, hogy Jézus beteljesíti a teremtés művét, általa válik a teremtett világ valóban nagyon jóvá.

Szent Márk nagy hangsúlyt fektet arra, hogy Jézus ezt a csodát pogány területen tette. Jézus megnyitja egy pogány száját, hogy hirdesse, és hirdessék a szemtanúk is az evangéliumot, a kérügmát ("annál jobban hirdették" Mk 7,36). Jézus gyógyítása, a világot újjáteremtő cselekedete nem fejeződik be a betegeken végzett csodákkal. Az evangélium jelen időt használ ("Mindent jól tesz"), és jelzi ezzel, hogy Jézus gyógyító munkája csak a kereszten fog beteljesedni. Akkor nyitja majd meg igazán az első pogány száját, a kereszt alatt álló századosét, hogy hirdesse az evangéliumot: "Ez valóban Isten Fia volt" (Mk 15,39).

Jézus gyógyítja a sebzett világot. Hányszor torkunkon akadnak a szeretet szavai, hányszor elnémul bennünk az öröm! Hány elnémult, befagyott házasság van, mennyi olyan szó, amit egy életen át nem tudtunk kimondani! Egy elbeszélés szerint volt egy szűkszavú, de jóravaló, szorgalmas ember, aki szépen ellátta a családját, és volt neki egy törékeny felesége, aki pedig felnevelte a négy gyermeküket. Aztán a gyerekek lassan kirepültek a családi fészekből. Az asszony pedig egyre szomorúbb, gyengébb, kedvetlenebb lett, végül ágynak esett. A férj megijedt, orvosokat hívatott. Azok vizsgálgatták a feleséget, de semmi betegséget nem találtak. Végül a férj egy nagyon tapasztalt, idős orvost hívott. Az is megvizsgálta a feleségét. Csodálkozott, kihívta a férfit a betegszobából, és azt mondta neki: "Az az érzésem, hogy a feleségének elment a kedve az élettől". A férfi meglepődött, megköszönte. Aztán bement a felesége betegszobájába, leült az ágya szélére, a maga nagy kezébe vette az ő kicsi, törékeny kezét, és azt mondta neki: "Neked nem szabad meghalnod". Az asszony megkérdezte: "Miért nem?" A férfi nagyot nyelt, majd azt mondta: "Mert én még itt vagyok. Nekem még szükségem van rád". Az asszony három hét alatt meggyógyult.

Kimondjuk-e az életünk fontos szavait? Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa ezt a megbetegedett, elnémult világot. Engedjük-e, hogy megnyissa a mi szánkat is a szeretet, az örömhír szavaira, hogy megnyissa, kitágítsa a szívünket? Engedi-e a világunk, hogy Jézus gyógyítsa a sebeit, kitágítsa a szívét, hogy beleférjen mindenki; a szegény, a megvetett is? Tudunk-e olyan tágas szívű emberekké válni, amilyen Salkaházi Sára testvér volt?

Székely János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu