Aki értéktelent vet, az értéktelent arat

A vallásosság visszatér az orosz társadalom szívébe. A napokban tették közzé a hírt, miszerint több Moszkva környéki régió iskolái bevezetik a kötelező valláserkölcsi oktatást. Az oktatási minisztérium hivatalos közleménye szerint a hittan továbbra is fakultatív marad, de a helyi parlamentek döntése értelmében tizennégymillió orosz iskolás órarendje ezzel az új tantárggyal kiegészül. Brezsnyev és Andropov forognának a sírban, ha tudnák, hogy az új generáció, akiknek szüleit is csak titokban lehetett annak idején megkeresztelni, ma hittankönyvet kap az iskolában, amit odahaza nemcsak a testvérek, de a szülők is előszeretettel vesznek kézbe, hogy ismét felfedezzék szellemi, kulturális gyökereiket.

De a nyugati világban is megmozdult valami. Franciaországban például - ahol nyolcezer-ötszáz katolikus oktatási intézményben több mint kétmillió gyermek tanul, és az ország pedagógusainak húsz százaléka tanít - tíz év óta folyamatosan növekszik az érdeklődés a katolikus iskolák iránt. Odafigyelő, személyre szabott, a szülőket is bevonni szándékozó pedagógia jellemzi ezeket az intézményeket - hangsúlyozza a szülői munkaközösségek elnöke.

Szeretném tudni, vajon a hazai oktatásügy felelősei találkoztak-e ezekkel a tényekkel, és ha igen, milyen következtetést vonnak le a közzétett adatokból. Komp-ország lévén, politikai tömbök határán, hazánk mindig hajlamos volt a diplomáciai csárdásra: két lépés keletre, két lépés nyugatra. De vajon milyen koreográfiát kezdhetnek oktatásunk jelenlegi állami vezetői, ha bebizonyosodik, hogy keleten is, és nyugaton is egyes döntéshozók fontosnak tartják a nemzeti kultúra, a hit- és erkölcsi értékek tananyagba foglalását? Kibúvó persze mindig akad, de el kéne végre gondolkodniuk a felelősöknek, hogy érdemes-e, lehet-e az ekevasat az ökrök elé kötni! Számíthatunk-e értékkövető ifjú nemzedékre előzetes szellemi befektetés nélkül?

Becsület, tisztesség, közéleti felelősségtudat, vagy akár a ma annyira áhított nemzetiségi béke, közbiztonság, nemzedékek közötti együttműködés nem születik máról holnapra. Könnyebben megvalósul, ha már az iskolában, minél korábban megtanítják rá a gyermekeket. Miközben minden devalválódik, és jogosan úgy érezzük, vásárlóerőnk napról napra fogy, még jobban ragaszkodnunk kell azokhoz a maradandó értékekhez, melyek távlatot adhatnak a jövőnek. A földművesek jól tudják: aki jó magot vet, az jó termésre számíthat, aki rosszat, annak rossz termése lesz. Aki értéktelent vet, az értéktelent arat, aki viszont elülteti az Isten ismeretét, annak munkája örökké megmarad.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu