Szabad strand

A napokban hullott jókora eső nyomán messziről csillogó víztócsa maradt az árnyas erdei mélyúton. Amikor odaértem, széncinege szállt el a víz mellől, de nem röpült messzire, hanem egy közeli ágon ülve várta, hogy visszatérhessen. Megállás nélkül mentem el a rögtönzött kis fürdő mellett, aztán távolabb egy vastag fatörzs mögé húzódtam, és vártam, mi történik. A cinege nem sokat kérette magát, nyomban a tócsához szállt, a vízbe ugrált és fürdeni kezdett. Előrehajolt, szárnyaival csapkodta magára a vizet, lucskosra áztatta sárga tollait. Amikor végzett, a korábbinál kissé nehézkesebben repülve egy közeli fára szállt, és egy kényelmes ágon ülve végtelen tollászkodásba kezdett. Sorra vette szárny- és faroktollait, időnként megrázta magát, néha olyan lendülettel, hogy kis híján lefordult az ágról.

Még javában tollászkodott, amikor újabb vendég, egy fekete rigó érkezett a vízhez. A tócsa szélén először hosszú másodpercekig figyelt, majd ivott, és csak ezután ugrált befelé. A víz közepén aztán olyan pancsolásba kezdett, hogy a közben még mindig szárítkozó, tisztálkodó cinege elbújhatott volna mellette. Néha szinte elfeküdt a vízben, csak sárga csőrű feje és a háta látszott, aztán, mint akinek hirtelen eszébe jutott valami sürgős, amit elfelejtett, egyetlen mozdulattal a parton termett, és anélkül, hogy tollait rendbe szedte volna, sietve elrepült. Tovább akartam menni, de az erdei szabad strandnál közben újabb madár, egy apró csilpcsalpfüzike jelent meg. Először csak a közeli bokor ágára szállt, és miután meggyőződött róla, hogy tiszta a levegő, veszély nem fenyeget, a tócsához röppent. Beugrált a vízbe, de ki is szökkent nyomban, a bokorra ült, ám a következő pillanatban már újra a fürdőben volt. Ezt fél tucat alkalommal megismételte. Megmártotta magát, csapkodott egy kicsit, és máris elrepült. Ugyanígy fürödtek azok a csilpcsalpfüzikék is, amelyeket nemrég a Népligetben láttam. Mozgékony madarak, és ez, úgy tűnik, nem csak a lombok között, hernyóvadászat közben, de a fürdéskor is jellemző rájuk.

Fél szemmel a füzikét figyeltem, csak a másik sarkából láttam, amint egy énekes rigó száll a közeli fák egyikére. Vágyódva nézte a vizet, de a magasból látott engem és ez aggasztotta. Hosszú ideig ült az ágon, míg végül, látva a még mindig ki-be ugráló füzikét, lemerészkedett. De fürödni már nem volt mersze. Amíg ivott, folyton felém figyelt, aztán hangos vészkiáltást hallatva eltűnt a fák között. A füzike nem tudta mire vélni a váratlan veszélyt jelző hangot, ezért jobbnak látta, ha szintén elrepül. A kis tócsa most üresen állt, de elhatároztam, hogy egy vendéget még megvárok. A közelben csattogó erdei pintyre tippeltem, de helyette szajkó érkezett. Szerencsére nem látott meg, de így is nagyon óvatos volt, és csak hosszas habozás után kezdett fürdeni. Akkor aztán úgy belejött, hogy amikor végzett, inkább holmi mosogatórongyhoz hasonlított, mint a kék szárnyú mátyásmadárhoz. Megvártam, amíg hosszasan tollászkodott, rendbe szedte magát és anélkül, hogy észrevett volna, elrepült. A kis fürdő megint üresen állt, de távolabbról a távcsővel visszanézve már láttam ott valakit. Erdei pinty pancsolt a vízben, talán éppen az, akire az imént vártam.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu