 |
 |
 |
 |
2005.08.07
|
Nagy idők tanúja:
száz éve született Franz König bíboros |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Ahol a csend még hallható... A Bódva völgye Különös világ ez, a megmaradt ország legészakibb része. Azért is kell ezt így mondanunk, mert ha Hídvégardónál átnéz az ember a határon, azt látja: ugyanolyan házakban ugyanazt a nyelvet beszélő ugyanolyan emberek élnek - odaát, "külföldön". Ma már szerencsére átjárható a határ, ami azért is fontos az ittenieknek, mert időnként be kell menni vásárolni a nagyvárosba, és Kassa közelebb van, mint Miskolc.
Ellentmondásosságában is varázslatos térség ez: a Bódva völgye, tágasabban a Cserehát. Mint egy sziget Európa közepén - ne feledjük, a kontinens középpontja innen mintegy háromszáz kilométerre keletre, a mai Ukrajna területére esik -, ahol a természeti környezet még viszonylag sértetlen maradt: madárvilága gazdag, és sokféle gyógynövény is terem errefelé. A Cserehát hatszáz négyzetkilométer területű dombvidéki táj, melyet az Északi-középhegység és a Szlovák érchegység vonulatai öveznek. Egy része az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozó természetvédelmi terület. A Cserehátot úgy hirdetik, mint olyan helyét az országnak, ahol a csend még hallható. A kételkedésre hajlamos vándor a falvakból kiérve, egy-egy dombra felbaktatva többször is fülelni kezd, és valóban hallja az élet apró neszeiből összeszőtt csendet.
A térség nyolcvan apró falvában és négy városában kilencvenezer ember él. Állattartással, sajtkészítéssel, erdőműveléssel és fakitermeléssel foglalkoztak az itt lakók, ma is jellemző még a faszénégetés, a káposztatermelés és -savanyítás, a kertészkedés és a gyümölcstermelés, a szilva- és a barackpálinka főzése. Az ipart a Bódva völgyéhez közeli barnaszén- és kőbányák, illetve néhány fémmegmunkáló üzem jelentette ezen a vidéken, meg a kézműves mesterségek művelői: kovács, bognár, molnár, kosárkötő. Ezzel együtt a Cserehát az ország egyik legelmaradottabb térsége: népessége fogy és öregszik, a munkanélküliek száma nagy, ötvenhat százalékuk harmincöt éven aluli.
A vándort elvarázsolja ez a táj, de legalább annyira a kőből épült kultúra is: a középkori templomok és a kúriák meg kastélyok, köztük a kilencvenkilenc szobás, edelényi Coburg-kastély, amely a hazai barokk építészet igen jelentős alkotása.
Szalonna községről azt mondja a helyi református lelkész, hogy a honfoglaló Örs vezér családjának egyik ága települt le ezen a helyen. A szép műemlék templom az Árpád-korban - nem lehetetlen, hogy István király idején - épült, román stílusban. A legutóbbi felújítás során a későbbi, gótikus ablakokat az eredeti román stílushoz igazították "vissza", így most egységes képet mutat a templom.
Freskóinak legrégebbi töredékei - az apszis szegélyornamentikája - a XI. századból valók. Antióchiai Szent Margit vértanúságának ábrázolása kétszáz évvel későbbi, a diadalív falfestményeit pedig a XV. században készítette egy Szepesi András nevű mester. Középen az Isten Báránya látható, tőle jobbra és balra ószövetségi próféták. A templomot évszázadok óta a református gyülekezet használja, erre utal szép, népi barokk berendezése is: az 1777-ből való karzatok és a kézi faragású, koronás szószék. Innen alig húsz kilométernyire újabb nagyszerű templomot talál az utazó Tornaszentandráson. A temetődombon álló kis, egyhajós templomnak két egyforma nagyságú, félköríves szentélye van. Az ikerszentélyekhez tartozó román kori templomhajó ma szentélyként szolgál, a XIV. század táján ugyanis megnagyobbították az épületet, majd később egy gótikus stílusú sekrestye is épült hozzá. Az ikerszentély igazi ritkaságnak számít: legközelebb az ausztriai Tirol és Salzburg tartományban, illetve az észak-olaszországi Como környékén látni hasonlót: Valter Ilona régész szerint Nagy Károly uralkodása idején, vagyis ezerháromszáz évvel ezelőtt épültek az első ilyen templomok, a szentandrási 1200 táján. A falképek a XIV. századból származnak. Öreg hárs susog a temetőkertben, a sírok fölött - a csend itt is hallható. A közeli Hídvégardó az ország legészakibb települése. Kevesebb mint nyolcszáz ember lakja. Amikor arról kérdezem a helybelieket, miből élnek, elsőként a nyugdíjat és a munkanélküli segélyt említik. Aztán a faüzemet és a kenyérgyárat, de az nem sokaknak ad megélhetést. Valamiből mégiscsak élnek, mert a házak és az egész helység gyönyörűen rendben van tartva, legközelebb talán Ausztriában látni ilyen rendezett és tiszta települést. A templom mögött néhány éve épült a millenniumi park: tizenkét oszlop veszi körül a térséget, rajtuk márványtáblán fontos évszámok a honfoglalástól napjainkig - egy nemzet sorsa dátumok tükrében. A templomkertben friss sír, rajta virágok és koszorúk, a szalagokon név: Mester Károly. A falu szeretett papja ötvennégy éven át szolgálta az ittenieket. 1905-ben érkezett, nyolcvanhét esztendősen, 1959-ben sírva búcsúzott el híveitől, aztán a székesfehérvári papi otthonban hamarosan meg is halt. Végakaratát, hogy itt nyugodhassék, csak most sikerült teljesíteni: egy dolgos hétköznapon, június 24-én a szeretett "esperes urat" Veres András püspök - a környék papjainak közreműködésével - ünnepélyesen újratemette. A polgármester, Matusz Tamás a falu díszpolgárává avatta a falu egykori papját, az erről szóló okmányt Szemenyei Péter plébános vette át. - Arany ember volt, én még nála voltam elsőáldozó - mondja Farkas Imréné, Teréz néni. Megtudom, Mester Károly iskolát, gazda- és olvasókört alapított, megszervezte a ferences harmadrendet, ő hívta életre a Hangya-szövetkezetet, híveinek nemcsak a lelki életével, de megélhetésével is törődött, sokat áldozott a falu szépítésére és a szegények támogatására. - Engem ötven éve ő esketett - meséli Matusz János, a polgármester édesapja. - Azzal bocsátott el minket, hogy haragotok fölött sose nyugodjék le a nap. Megfogadtuk, azóta is békességben élünk. Úgy tűnik, nemcsak ők, hanem az egész falu békességben él. Teréz néni azt mondja, itt a cigányokkal sincs semmi gond. Hasonló problémákkal küszködnek itt is, mint a környező településeken (és az ország más tájain is). S hogy gondjaikkal miképpen tudnak megküzdeni, s honnan a békesség? Abban döntő fontosságú az emberi tényező - azon belül itt most konkrétan egy régi pap személye és munkájának évtizedek múltán is élő hatása. Szemet gyönyörködtető vidék, gyönyörű épületek, nagyszerű emberi példák - varázslatos térség ez a Bódva völgye. Kipke Tamás
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
